Álljon itt az elmúlt pár hét(?) történéseinek ...öö....leírása. Sok kép, linkek, strike, bold, italic, van minden, gesziássze!

Visszaérkezésem után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az elkövetkező 300 éven belül én egy fillért vasat pennyt nem fogok keresni a stúdiózásból. Reakció:

Ha még nem lett volna eléggé lohasztó ez a felismerés, le is betegedtem, és ez a két elem együtt eredményezte a csapkodós-bőgős kurvaanyázós rohamaimat, amiket itthon, egyedül (hálistennek) sikerült elkövetnem. Tovább fokozandó a tragikumot, hogy aztán tényleg folyó nyállal ringassam magamat a sarokban....

... valami kurva furcsa kreténség van a gépemmel.

Emlékszünk arra, mikor ősszel meghalt a kisvinyóm, majd mikor meghalt az 1 Tb-os vinyó? Na vettem egy újat. ét hét után ugyanúgy kifeküdt, mint a másik kettő. Amellett, hogy egyébként is vannak furcsa dolgai a macinak mostanában, ez a jelenség kimondottan aggasztó. Konzultáltam pár arccal, hogy mondjanak nekem ellent, de sajnos mindannyian egyetértettünk abban, hogy ha nem kozmikus véletlen avagy valami megmagyarázhatatlan rendszerhiba, akkor USB port-alaplapicsatoló-kuka-vegyélújgépet.

De ahogyan az szokott lenni, miután kipánikoltam magamat, megpróbáltam előállni egy életképes tervvel.

Szóval némi CV-alakítgatás után elküldtem őket pár helyre, többekközött pályáztam pluszban pár Apple-ös állásra (ehhez hozzátenném, hogy kapják be a rohadékok, ha felvesznek olyan ostoba libákat, mint például koleszos ismerős is, aki a processzorról azthiszi, hogy egy akciófilm, engem meg nem) s néhány bringaboltba megmondó-vigyorgónak (mert nekem ugye mindig is feküdt a kereskedelem, muhaha) Az egyik be is hívott interjúzni, nem sikerült túl rosszul, most csütörtökön megyek próbanapni, remélem, fel is vesznek, szimpatikus a hely ( a másik nagy reményem az Evans, mostanában úgyis annyit vagyok Chiswickben, hogy lassan már pénzt kellene kapjak érte) bár ugye bamba robotnak lenni sehol sem kellemes, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva abban reménykedem, hogy az angol vásárló távolról sem hasonlít a magyar vásárlóról, pedig pontosan tudom, mekkora batár hulladék nép ez. Ez a mondat egyébként bármely, tetszőleges állam lakosaival behelyettesíthető, dehát én ugye tisztességes ember vagyok, nem kivételezek senkivel, mindenkit pontosan ugyanannyira utálok.

További kétkerekű hír, hogy pénzt, idegeskedést és buszmegállóban-nyitott ajtajú metróban fázást megspórolandó szereztem sörhordó biciklit (haladó versenyzőinknek csak fixi/SS), ami megy, mint az állat. Melóhelyre beértem vele 55 perc alatt (stoppereztem, hát nem egy elmebeteg vagyok?), hazafele 1 óra 10 perc, mert a sötétben már nem mertem japánkodni (meg egyszer rossz helyen is fordultam be). Metróval az út egyébként 1:30-1:40 perc és 6-10 font között szokott lenni, attól függően, hogy elmegy-e a pofám előtt az E8. Az állat egyébként grafitember és a Gébics törzsközönsége előtti tisztelgetésem jeléül a Holzkoffer Egyes nevet viseli,  (ld. még: Űrgolyhó Egyes/ Spaceball One), bár sokáig gondolkodtam egyébként a hasonlóan hangzatos és azonos forrású GLÓTAH-on (vagy ennek legújabb verzióján, a KISGLÓTAH-on); majd ha felvesznek bicósbótba, belefujatom a srácokkal a vázba. Fehérrel. Brutál (kezdene elkapni a hipszterkedés?).

Így két fősre bővült a versenyistállóm, amit sajnos nemsokára megint egyfősre kell majd redukáljak.

Szóval a bicsajozást élvezem, őszintén szólva Londonból ez alatt a pár hónap alatt alig, de alig láttam valamit, mert ha a belvárosban mentem nagy ritkán, akkor ugye metróval, az meg ugye nem tartozik a legszebb panorámával ellátott objektumok közé. Egyébként meg leginkább nem mentem be a városba, mert drága, és mert a legtöbb dolgot itt helyben is el tudom intézni. Most meg élvezem, hogy nem csak hogy tudom, hol vannak a metrómegállók, kezdem érteni is, hol vannak, és ösze is tudom kötni őket. Így kijelenthetem, hogy ismerem a város hozzávetőleg 0,02 %-át. Ha úgy nézem, hogy a város mondjuk 50-60%-a lesz jóesetben az életterem része- Seven Sisters felé annyira azért nem szeretnék menni (mégegyszer, höhö), úgy már... na jó, még őgy is szánalmas arány, de lesz jobb. Amennyire fostam eleinte a forgalomban pedálozásról, most pont annyira szarom le, hogy autók vannak körülöttem, mostmár csak a 10-12 mérföldes távolságok tudnak kicsit nyomasztani, de ezt betudom annak, hogy az elmúlt két hónapban nem csináltam mást, minthogy ültem a picsámon a meleg szobában és ittam a sört, amit csokival öblítettem le (képzavar). Egyedül a buszokkal nem vagyok még jóban, bár miután rájöttem, hogy ki is lehet őket kerülni, már nem áll meg a szívem és akad fel a szemem, ha meglátok egyet. A biciklis infrastruktúra egyébként megérne egy külön postot, erre a héten sort kerítek, és ha jól-tanulságosan-bareszul-faszánlazán sikerül, akkor kap belőle egy javított verziót a Kerékagy is, mert miért ne. Majd igyekszem kevésbé bezzegszagúra csinálni, mert nem ez a cél.

Az elmúlt héten mondjuk relatíve keveset voltam nemhogy nyeregben, de utcán is, mert visszatérésemet a curry és műanyag rántotthal hazájába egy lebetegedéssel ünnepeltem meg, háhá.

Apropó egészség, olyat mondok, hogy még én sem hiszem el: leszokom a dohányzásról! Ötödik (vagy negyeidk, nemtudom) napja nem gyújtottam rá, még úgy sem, hogy az Értelmiségi Nők Klubjával üldögélek esténként a konyhában, ők meg pöfékelnek a pofámba, és meg tudom állni, még én sem hiszem el.. Eddig mindig az volt, hogy ment 1-2 napig, de aztán amint elmentem sörözni, mindig rágyújtottam, mert

a.) lehet bent dohányozni

b.) mindenki más  bagózik

c.) a sör egyszerűen kvánja a cigarettát.

Most ugye az van, hogy

a.) nem lehet beltéren dohányozni

b.) átszoktam a borra.

Azért kiváncsi vagyok, mi történik a legközelebbi kocsmázásom során, de remélem, verhetem a mellem, hogy látjátok ti kis pikacsuk, én megcsináltam. Ja és ajjámáeszigi'.

Nem tudnám megmondani, mi történt. Évek óta fenyeget mindenki, meg énis magamat a tüdőrákkal, nos, hát azt körülbelül annyira vettem komolyan idáig, mint csattogóslepke-kezelő koromban, mikor nagymuter próbálta belémtömni a tökfőzeléket, azzal a bizonyos afrikábanéheznekagyerekek evangéliummal hitelesítve saját, nyilvánvalóan teljesen értelmetlen és nem mellesleg végelenül gyerekbarát akcióját.

Mindig azt hittem, hogy kell valami különleges esemény/motiváció ahhoz, hogy az ember leszokjon, és az a legfurcsább az egészben, hogy most...nem történt semmi rendkvüli.

Ez meg egy másik dolog, a napi rutin intzménye olyan pofátlanul veri le az életkedvemet ( az XP-met, háhá), hogy ha nem tudnék röhögni saját magamon, és de méginkább másokon, már háromszor lettem volna öngyilkos.

Csak a múlt héten.

Szolgálati Közlemények

Misinek üzenem, nem létezik valójában Holzkoffer nevű sör. Ezt szerintem MadHattertől hallotta valami elbaszott trip alatt.

Új linkek a dobozban, csekkdemáut, kiváltképp a BikeSnob NYC-t, mert sírva lehet rajta vihogni, és a Dachshund of Time valószínűleg át lészen véve, mint visszatérő matyóhímzés).

Apukámnak most lógok körülbelül 30 rekesz sörrel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.