Grét szikszeeessz, jekksemás
2010.02.04. 21:41
A franc se gondolná, hogy egy sales assistant (továbbá higiéniai asszisztens, pékipari szupervizor), miszerint bolti eladó (hiába annak elitebb fajtája, ld. bringás) munkakörbe való bejutáshoz háromszor kell befáradni a jövendő munkahelyre.
Egyszer interjúzni, aztán egyszer próbanapozni, aztán mégegyszer, hogy a nagyfőnökkel is megigyon az ember egy csésze teát, azon sem lepődnék meg, hogy ha kijelentenék, hogy munkakezdés előtt legyek szíves befáradni, mert a Liverpool Street-i indiánok sámánja rektális ördögűzést fog alkalmazni a dolgozók és vásárlók biztonsága érdekében (higyjem el, ez teljesen normális eljárás, az én javamat is szolgálja, és mindenki átesett ezen, higyjem el, nem érzek majd semmit, csak mint egy tűszúrás).
Szóval ma lezajlott a próbanapom, mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam, amin nem is csodálkozom, ugyanis délután egy körül már nekem is feltűnt, hogy annyira cuki vagyok, hogy mindjárt lehányom saját magam. Tudjátok, az a vigyorgás, amikor az arcod két oldalán akkora horpadás keletkezik, mint a csepeli víztározó, a szemek pedig furán ázsiai jelleget kezdenek mutatni az összegyűrődött bőrtől. Értitek, én. Mosolygok az emberekre.
Vannak kihívások, amiket már most látok (kezdhetném az irgalmatlan mennyiségű információval és termékkel), no de persze minden helynek megvan a maga hereherpesze. A nadrágon kívül nem látszik, ha rákérdezel, nem vallják be, csak akkor derül ki, mikor az ember testközelbe kerül (szerintem ez a hasonlat visszakézből Darwin-díj), szóval ha tényleg itt fogok dolgozni, lesznek meglepetések. Bár a csapatot és a légkört elnézve, jól érezném magam.
Ha.
Szóval a közvetlen felettesem és a mai munkatársak szívesen látnak, holnap még A Nagy Fehér Turbán rá kell bólintson, aztán már dől is a lé, és beletetováltatom a seggembe, hogy Simánó.
Kiegészítés. Az alkalmazottak is mehetnek ugye tesztrájdolni, hát nehéz volt lepleznem lelkesedésemet ezt hallva, ugyanis szembe jött velem egy aluvázas Charge SS, ami annyira volt szexi, hogy nemhogy 18-as, de 40-es karikát tetettem volna rá.
Mindegy, még nem örülünk.
Megmondom mikor örülük: mikor pénzt is kaptam a munkámért. Na, majd akkó. de akkor, huhúú...
Slusszpoén: az interjún mondta főnök, hogy fekete nadrág. Vettem két fekete farmert.
Ma mondja, hogy hát bocs, ezt elfelejtette mondani, de farmer nem játszik.
(Akkor mi játszik egyébként??)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ezt böfögtétek ide