Kis lélektan
2009.07.08. 19:14
...mert ugye az sem elhanyagolható, ha már tényleg egy amolyan részletes tanulmányt akarok magamról.
Évek óta el akarok innen takarodni. Aki ismer, az nyilván tudja rólam, aki meg nem ismer, az most megtudja. Utóbbi csoportosulásból, akinek 100 alatt van az IQ-ja, az majd mindjárt lehungarofóboz, akinek meg 100 felett, az megpróbálja megérteni, miért gondolhatom azt a saját anyaországomról, amit.
Elegem van abból, hogy ha beleolvasok néhány nyilvános blogba, legyen az bármilyen, de tényleg bármilyen témájú, akkor a 20. comment után természetesen jön valami főfasz, és kezdődik a 'biztos azért kúrta el a lecsót, mert egy büdöszsidó', és 'nyilván azért húzta rá a kormányt, mert egy utolsó cigány', 'biztos azért kék a körme, mert egy büdösnigger'. Egészen egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet fél magyarország (igen, kisbetűvel) ennyire ostoba, korlátolt és primitív, és nem értem, hogyan lehet ennyire eldroidosítani, elhülyíteni a tömeget, hogy ennyire dróton lehessen őket rángatni, és uszítani őket bármire, mint a kutyákat.
A TV elé évek óta nem ültem le, azelőtt is Animal Planet-et meg Diszkáverit néztem (Magas Sebesség Állatok, ugye, omfg), és ha neadjisten' valaki bekapcsolva hagyja a tévét itthon, én meg egy-két percig nézem, olyan hihetetlenül fel tudom magamat idegesíteni rajta, hogy utána hosszú félórákig füstölgök a dühtől. Mert csak a trágyelé folyik belőle, igen, vagy az egybites celebek, vagy az óvodás, agymosott Magyar Gárda, vagy a Mónikasó, vagy a híradó, benne az aktuális ki mit lopott szét és ki éppen mit hazudik a fél világnak, Szlovákiában betiltják a hivatali magyart.
Elegem van abból, hogy akár gyalog, akár biciklivel tíz perceket állok a zebránál- mintha nekem lenne elsőbbsségem, nem?- mire át tudok evickélni az út túloldalára az Audik és részletre vett panelszuzik között, és közben imádkozom az életemért (ha meg nem, kurva rosszul teszem)- most is letekertem a postáig, 500 méter, és ez alatt a kb. másfél perces út alatt is sikerült belémkötnie egy kellemes Budapesti autósnak, mire én már csakazértis megkérdeztem, ugyan miért akar beállni a járdára a megállni tilosba, erre anyázva nyomott egy padlót és elhúzott. Elegem van a majdnem tízezer forintos bérletből, a csövesekből, a kötözködő ellenőrökből, a szanaszéjjel hulló, beázó buszokból, a lerobbant villamosokból, leszakadt felsővezetékekből, a százcsilliárd forintos tanácsadásokból és végkielégítésekből.
Sokáig- főleg fiatalabb koromban- még fel tudtam oldani magamben ezt a feszültséget némi humorral, és tudtam röhögni az egyébként valahol igenis ironikus magyar hozzáálláson, de elmúlt. Belefáradtam, beleidegesedtem.
Kénytelen voltam szűrőkkel körülvenni magamat, csak azt beengedni a világomba, amit én akarok, mert nem érdekel az itt zajló, politikának csúfolt homokozólapát-dobálás és Kossuth-terezés és utána anyuci szoknyája alá bújás, zsidózás-cigányozás, egymást utálás, tiprás, rokkantparkolóba Audival beparkolás, aluljáróban kéregetés, gázszámlafizetés és fillérszámolgatás.
Nem vagyok hajlandó ebben az országban élni. Egyszerűen nem. A fajtámra azt szokták mondani a művelt és intellektuálisan megmunkált nagymagyarok, hogy akkor el lehet takarodni máshova. Mert Magyarországnak nincs rám szüksége. Nekem sincs szükségem Magyarországra.
Olyan helyen akarok élni, ahol nem vegetálnom kell, hogy a lehető legkevesebb bántódásom essen, hanem igenis biztosítani tudjak magamnak, a családomnak egy élhető életet, és lehessek cigány, lehessek zsidó, lehessek néger, szuahéli, transzvesztita, meleg, hideg, barna, sárga.
És hogy mindez ne tűnjőn gyermeteg utópiának, pontosítok a magam cinizmusával:
Egy olyan országban akarok élni, ahol ha megvernek, nem a származásom miatt vernek meg, hanem azért, mert faszul viselkedem.
És igenis azt gondolom, hogy nem nekem, hanem a többinek kellene elgondolkodni azon, hogy egy fiatal, magyar diákot miért rázza a hideg a saját hazájának gondolatától is.
Sok úticélom volt már, Los Angelestől Reykjavíkig, de mindig ugyanaz volt a motiváció maga: bárhová, csak innen el. Ha egyszer kiköltözöm- még 5 hét-, sokminden fog hiányozni, de Magyarország nem. Mert lehet ordítozni, hogy Hortobágy, hogy kisvasút, meg Duna, gulyás és csirkepaprikás, de sajnos elértük azt a szintet- legalábbis én elértem azt a szintet-, mikor mindez már édeskevés ahhoz, hogy feledtetni tudja azt a fertőt- és itt most nem az utcák tisztaságára gondolok elsősorban- amiben a mindennapokat kényszerül élni az ember.
Ez itt most egy szabad vélemény volt. Ment. Publikál.
Aláfestő zene következik.
Belga-Budapest
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feldin · http://shootinginjapan.com/ 2009.07.11. 22:44:42
En meg mindig nem tudok fogalmazni, ugyhogy kapora jon ha valaki nagyjabol leirja egy reszet annak amit gondolok.
Teljes mertekben osztom a fentieket...
Udv Michigenbol... :)
Ezt böfögtétek ide