Arrived at Reading
2009.08.14. 21:11
Éppen Reading-ben, szállodában, így estefele, betegen. Szülők még csavarognak, mert a vacsoránál édesapa elszámolta magát és úgy berúgott a Guinness-től, hogy édesanyának el kellett vinnie őt kiszellőz
ni, meg nézni a sihuhúkat a vonatállomáson.
hát szóval napközben párszor rámjött a frász, hogy mandulagyulladás és világvége, de úgy döntöttem, hogy habár van elég nyűg ezzel a nyaralással, és nem is mindig felhőtlen, nem hagyom magam. Baszki, hát fiatal, ereje teljében lévő (erőszak-)szervezet vagyok, nehogymár egy kis getcold leverjen a lábamról! Szóval azzal nyugtatgatom magam, hogy áh, ugyanmár, megbírom. Pedig ma délutánra már tele volt a faszom mindennel, ami a betegség mellett annak is betudható, hogy hozzávetőle fél órát tudtam aludni az éjjel, és szülő tökölése miatt még nem is tudtam ablak mellé férkőzni a repülőn, ami nálam mindig hisztérikus rohamokkal jár, gyakran kontrollálhatatlanul, alattomos mód rugdalni kezdem az előttem ülő háttámláját, csak hogy neki is szar legyen (egyszer ki kéne próbálni, hogy valaki ölébe hányok)...
Apropó repülő. Hát én még nem utaztam Ferihegy I- Luton viszonylaton 3 óra 20 percet, most sikerült. Legalább háromnegyed órát köröztünk ugyanis Luton felett, ami egyrészt baszott unalmas volt már, tekintve, hogy leszállásnál nem lehet zenézni, és mert addigra már kiolvastam az összes, a gépen található írott sajtóanyagot, nyelvre való tekintet nélkül, másrészt meg mert a süllyedés-emelkedés játék miatt úgy röpködtek a Pascalok, hogy azthittem, bereped a pofám. Aztán mior ténylegesen leszálltunk, rájöttem, mire volt jó ez a cirkusz, ugyanis én csak annyit láttam, hogy na, szállunk egy felhőben, és aztán eyszercsak
PAFF!
és kifutópálya. Az nem felhő volt basszameg, az köd volt. Szar idő pipálva (egyébként egy szavam nem lehet, szép idő volt napközben).
Nagyon fáradtak voltunk, szóval miután bebumliztunk Paddingtonra és lepakoltuk a cuccunkat, elugrottunk szendzsonszvúdhoz, ami ey köpés az Abbey Rd-tól, ez minnyá' kap is egy saját post! Hurá!
Aztán hisztis lettem, elfoglaltuk a szállást, aludtam, kínlódtam. Jó, akkor keressünk vacsorát! Egy rohadt steakhouse-t nem találtunk egész Central Reading-ben, sőt indiait se nagyon, úgyhogy a huszonharmadik szendvicsbörger-bár után beültünk valami itáliánóba (egy ilyen tésztazabáló digót még Grabovszki is hazavág félkézzel!), és a szar idő-tétel bizonyítása után kipipálható a következő pont, miszerint mégszarabb kaja. Az angolok nem. tudnak. főzni. Ki is dolgoztam septiben, Angliában háromféleképpen lehet biztonságosan étkezni:
-zacskós leves
-fish & chips
-főzöl magadnak
A magyar leleményességről meg, hogy Ferihegyen a djutifríbe kiszúrtam az újságosnál, hogy van neki egy darab ehavi Sound on Sound-ja, hát rögtön apu, apu, ezt, ezt, ezt!!!- aztán leszakadt a pofánk, mikor megláttuk, hogy ezt konkrétan 3800 forintért akarják eladni. Úgyhogy vettem itt, négy fontért.
Jó, oké, tudom, minek akarok szarvasdögöt vinni a vadászatra, jogos. Egyébként tanulságos, hogy mennyivel igényesebb az SOS, mint a MIX, és még az orrodat is tisztíccsa, és nem dörzsöli szét a popódat, és olvassátok ti is, megnyitja a szívcsakrátokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ezt böfögtétek ide