Jelentem, ma városjártam, és sikerült: egyetlenegy közhelyes, halálraunt, rongyosra rágott mustsee-t sem tekintettem meg!

Délután fél kettő fele sikerült magamat összeszedni, elindultam hát Southbank felé, megtekinteni a skate/BMX miniatűr mekkáját, a Southbank-i spotot. Olyan ez, mint a hangembereknek Nashville.

Súlya van.

A legérdekesebb benne, hogy egy ízig-vérig urbanista jelenség. Sehol egy halfpipe, nincsenek agyonspecializált tereptárgyak, a helyet a város lakói, a magukat szabályokon kívülinek képzelő kis nyomik tették azzá, ami. A valahai térplasztikákon most a suhancok endo-znak, a betonfalakon pedig nem lehet találni nem összegraffitizett felületet. Látszik rajta, hogy tényleg a hetvenes évek közepe óta állandóan pörög a felületein valamilyen kerék, és ez ad neki egy amolyan...ööö.... shelter-feelinget. Attól annyira élő és komoly, hogy nem mesterséges skatepark, hanem a városi igény, a suhancok kreativitása emelte a világ egyik leghíresebb spotjává. Hogy ez mégsem mondjuk az Erzsébet tér, hanem London, az abból látszik, hogy az agyonhasználtság ellenére a legkevésbé sem igénytelenség, romosság sugárzik a helyből, hanem az a fajta biztonság és érettség, mint a nagyonbüdös Rougette-sajtból, a jófajta borból, meg a koranegyvenesekből (F A I L).

A hely egyébként a Queen Elizabeth Hall alatt található a Temze partján. Ottjártamkor- oké, az időpont közel sem volt optimális, délután háromkor...- sok volt a turista, és kevés a rider, csak néhány tíz-tizenkétéves forma kölyök próbálkozott ilyen olyan spinekkel és satöbbikkel, két BMX meg néhány sunyuló deszka alapján az ember nem gondolná, hogy amit a srácok utálnak ebben a helyben, az pont az, hogy mindig kurva sokan vannak arra a relatíve kis területre. Ráadásul jól elfelejtettem elemet venni a gépbe, ami egyébként is botrányos szar képeket csinál (a gépemnél szarabb képeket már csak én csinálok, szóval így menetközben is elnézést mindenkitől a sufnisparhelt-szagú képek miatt), mindegy, szóval két fotót tudtam lőni össze-vissza, utána álomba szenderült a masina. Mondjuk, mint fentebb említettem, nem is nagyon volt mit fotózni.

Ezen okokból kifolyólag, valamint azért, mert holnapra ezúttal szülők kértek szabadidőt, csinálok egy második fordulót harminc ceruzaelemmel (ceruzaelemes fényképezőgép, USB-ről nem tölt, 2009) és kevésbé hülye időpontban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.