És az első nap Angliában
2009.09.12. 21:58
...előrebocsátom: elbaszottul fáradt vagyok. Hogy miért, az feltehetőleg majd holnap kerül kifejtésre.
Amit viszont tartok olyannyira fontosnak, hogy minden nyűgöm ellenére mégis leírjam most, az az, hogy tegnap éjszaka, mikor volt ugyan fél órám aludni, de én persze álmatlanul forgolódtam, hirtelen eszembejutott, mi is fáj ebben az egészben tulajdonképpen.
Azok a dolgok, amiket már jó eséllyel sohasem kapok vissza. Az ágyam álomillata, pukicica éjszakai dorombolása és takarólerángatása, a szobám- bármelyik-, a könyvek a polcon, amik eredetileg ugyan pedáns sorrendbe voltak állítva, csak a sűrű, eltökélt olvasás és a sokkal kevésbé eltökélt visszarakosgatás hatására mégis néhol össze-vissza sorakoztak.
Nem is igazán kézzelfogható dolgok ezek, sokkal inkább impulzusok. Illatok, párák.
..és ha valaki azt hitte volna, hogy csak a halál előtt játszódik le az ember előtt az élete, annak elárulom, hogy téved.
Pár másodpercen belül oldalra billen a fejem, és megzavarhatatlan álomra hajtom a zilált fejemet a vadidegen ágyneműmben. Aminek egyszer majd megint álomillata lesz: hát kérem, ez a tragédiája és a szépsége ennek az egésznek.
(Egyébként kimondottan jól vagyok. Mondhatni: gyanúsan jól.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
aszekelyek 2009.09.13. 18:51:11
aszekelyek 2009.09.13. 19:24:23
Feldin · http://shootinginjapan.com/ 2009.09.13. 21:22:00
a helynek is meg kell szoknia téged.
neki legalább olyan nehéz.
Ezt böfögtétek ide