Bementem ma Ealing-be, egyrészt körülnézni, másrészt az Ouch!-ba, megbeszélni, hogy akkor hogyan, ésdefőleg mennyiért tetoválunk.

Mikor elindultam itthonról, még csak csöpögött az eső, szóval sapka-kabát, aztán mire beértem Ealingbe- kivételesen busszal mentem, hogy szemre tudjam venni a környéket-, ömlött az eső, ahogyan az egy szokásos angol keddhez illik, én pedig esernyő híján persze szarrá áztam (meg nem volt jó ötlet a legvékonyabb gatyámat felvenni, ami két és fél perc alatt suhogós-nyálkás bőrnaciimitációként tapadt a combomhoz).

szóval a tetoválással az van, hogy kb. kétszer annyiba kerülök majd, mint amit reméltem, 130 quid, mondta Paulo, jövendőbeli rajzmesterem, én pedig összes arcizmom megfeszítésével próbáltam a helyén tartani az államat, hogy nehogy legyen rajta egy harmadik sebhely is.

Szóval tényleg karácsonyi ajándék lesz, vagy valami, de inkább karácsonyi-születésnapi-húsvéti-gyereknapi, ja, és csütörtökönként nem eszem.

Annyi feladatot kaptam, hogy a betűtípust találjam ki. Nem akarok nagyon lányosat, cikornyásat, inkább valami szögletes, picit vastagabb, robosztus dolgot szeretnék. Dariusz mutogatott pár betűtípust, nézem a felirat, milyen alkalmazást használ, mondom dejó, tetkótervező-program, aztán rájöttem, hogy az bazmeg nem azt jelenti, hanem az a TextEdit spanyolul.. úgyhogy mostantól betűtípusokat fogok nyálazni a Word-ben, már ha kiröhögtem magam.

Ealingben egyébként találtam egyfontos boltot, meg indiai háztartásit, ahol valószínűleg holnap veszek majd szárítót, mert lassacskán mosni kell, márcsak a törölközőmet is.

Amit meg soha nem értettem, az a buszmegállók elrendezése. Az úttestnek háttal van ugyanis, ennél fogva nem a megállóban, hanem vagy a megálló előtt, vagy utána, és úgy, hogy véletlen se lásd, ha jön a busz.

Néha nem értem ezeket a briteket. Most őszintén, ennek pl. mi értelme? Megkönnyebbüléssel nyugtáztam ellenben, hogy az Oyster card érvényes a buszokon is, és gyakorlatilag minden utolsó, eldugott kisboltban lehet rá tölteni pénzt, ha éppen kellene.

Na ja. Ezektől a jelentéktelennek tűnő, de mégis baromi fontos apróságoktól működőképes egy ország, mégha csapnivaló is az egészségügy, és persze a buszmegállókat se felejtsük el...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.