Ezzel a rémesen elcsépelt passzussal kezdenm a nagymonológot, mely természetesen üdvrivalgásba és vinnyogásba fog fulladni, témája, hogy ma reggel- jó, oké, délben- végre a lábaim közé kaptam az új bringámat.

Az első másfél perc nagyon izgalmas volt, mert gyakorlatilag újra kellett tanulnom biciklizni, mert hoppá, ez a cucc a derekamig sem ér, meg egyébként is de fura egyensúlya van, de aztán 15 méter megtétele után már el is feledkeztem róla, és két kézzel igazgattam a hajamat, no nem mintha ez valaha is segített volna a kinézetén. Módjával ugyan, de ugrabugráltam is vele, pár bunnyhopp igazán belefér a Londoni közlekedésbe, na. Meglett az első sérülésem is így melegében, mert az egyik hop némi akaratlan irányváltásnak hála félresikerült, én meg ujjal tompítottam az érkező, egyébként földön fekvő üvegdarabokat. A legtöbbet már kiszedtem, a bal kezem középső ujjából viszont még nem sikerült, szóval állandó internacionális jelzéssel szaladgálok ( gy.k: folyton ki van nyújtva, mert úgy nem fáj. Annyira.). De ennek is tudok örülni.

Ma délutánra termett egy másik BMX is a tárolóban, a gazdája meg majd úgyis előkerül, Alex meg ugye kiskorában inkább a deszkázást választotta, az Elthonre Park pedig közel van, szóval ki lehet találni, mit fogunk csinálni az elkövetkezendő időszakban (én például vicceseket és legfőképpen hatalmasakat fogok borulni). Anyu szerint ez a legjobb, lehet majd mesélni az onokáknak, idézem magamat, 

'es amikor kislanyom a nagyi eppen szaltozott a levegoben, no nem azert, mert akart, hanem mert elkurt egy ugrast, es kilatszott a nadragjabol a feneken levo tuzokado sarkany, melyet megcsillantott az erotlen angol napnyugta, akkor a nagyi ugy bevagta a fejet a szemkozti betonrampaba, hogy hozzament nagyapatokhoz.'

A mosást viszont tényleg meg kellett csinálni, úgyhogy fogtam Grace-t, hogy na, most megtanuljuk, hogy működik a rohadt mosógép. Nem volt vele sok gond, csupán az, hogy kettő fontba kerül egy rohadt fehér mosás, hogy ott rohadjanak meg. Egyébként fogalmam sincs, mikor tettem be, csak az biztos, hogy fél órára. Meglátjuk, mi történik, ha ki akarom venni.

Ha kicsit lehűlt a levegő, meg ilyesmi, elmegyek vele mégegy körre, most úgy istenigazából, nem csak úgy vajon hazaérek-e épségben? -jelleggel, aztán elméletileg megyünk valami klöbbe.

Hallgassunk meg egy klasszikust Dancsi Essential Mix-ének keretein belül, mert ma úgy keltem fel, hogy én vagyok Pete Tong.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.