...a helyszínről. Egy héten átlagosan egyszer van kedvem is írni, úgyhogy most kaptok az arcotokba.

 

Ma egésznap nem volt net, ezért hihették azt páran, hogy elvitt a rézfaszú bagoly, esetleg eljött értem a medvedisznóember vagy a zsiffin (sok South Park-ot néztem ma, my apologies). És lám, baszki, egy napig nincs netem (2009-ben ez megtörténhet Nagy-Britanniában? Skandallum!), erre meghal Bujtor 'Betűbetűszámszám' István, Jennifer Morrison-t pedig kivágják a House MD-ből (ez majdnem annyira jó hír, minthogy Marilyn Manson bizonyítottan H1n1-es). Látjátok, kis pöcsök (jajmármegint), ez történik, ha nem tartom rajta vigyázó kezeim a világ elcsökevényesedett légzőnyílásain (ez most nemtudom, mi).

 

Szóval bizonyítottan sikerült beiratkoznom és aktív is vagyok, viszont a kurzusaimat nem tudtam felvenni a Blackboard-on (a magyar felsőoktatásban tanulók megnyugtatására közlöm, hogy itt se működik jobban a rendszer, mint otthon az ETR vagy a Neptun. Na jó, a Neptunnál azért jobb). Mondták a helyi tanulmányisok, miszerint Faculty Office, hogy nem én vagyok az első, úgyhogy adtak URL-t, hogy megnézhessem, egyáltalán mikor lesznek az óráim, a tantárgyfelvételnek meg ráérek a jövő héten utánanézni, addig ők is dolgoznak az ügyön. Hát jó. Apropó téó, ezt nem úgy kell elképzelni, mint otthon, itt nem apucikedvencei huszonkétéves műkörmös fapinák ücsörögnek, akik kettőig nem tudnak elszámolni, hanem felkészült és meglehetősen segítőkész, kedves gárda működteti a gépezet. Egyébként ez mondható el az egész staff-ről, már akivel eddig találkoztam, az egyetem tekintetében még nem nagyon volt rossz tapasztalatom, a jövendőbeli tanáraim közül is csak egyet lett volna kedvem mikrózott bálnaherével pofánkenni, és őt is csak az első öt percben, aztán megpróbáltam úgy felfogni, hogy hát igen, hangmérnöknek normális ember nem megy, mégis mi a fenén vagyok kiakadva, imígyen nagyobb a szórás genetikai hulladékokból is. Meg mondjuk mikor abbahagyta az afffektálást (három efffel), már nem is habzott a szám. Jó, szóval nem miatta habzott a szám.

Az órarend meg úy néz ki, hogy hétfőn nincs órám, keddtől péntekig pedig benntvagyok szinte végig, viszont szerencsés az időelosztás, és nem is sűrű, úgyhogy lehet mellette dolgozgatni, bőven (az álláskeresést pedig október közepén nagyon intenzíven tervezem elkezdeni intenzíven tervezem, nem intenzíven fogok keresni, félreértés ne essék). Mivel a foundation degree-sekkel együtt vannak az óráink az első két évben, így aztán névsor szerint darabolva vagyunk, Lauri-val biztosan egy csoportban leszünk mindenhol, Luke máskor lesz, mert ő más betűs, Alex-nek meg fogalmam nincs, mi a vezetékneve, már ha egyáltalán van olyan Pornóapátiban Newcastle-ben. A többi ismerős arcról fogalmam nincs, nekik örülök, ha a keresztnevüket fel tudom idézni, mikor nagyban integetnek és kínálgatnak sörrel-borral-minden jóval. Apropó, egyébiránt két napja halálra unjuk magunkat. Luke a hét közepén hazautazott és csak holnap jön haza (legalábbis ajánlom bazmeg, mert holnap este van az Aphex Twin-buli), tegnap este meg mindenki vagy elment otthonról, vagy a nagyszabású Freshers Ball-on volt, ami ugye ilyen kiskereskedelmi elitista játszótér, szóval mi nem kívántunk rajta részt venni. Tegnap a bringázást sem éreztem túlságosan, fél óra szájhúzgálás és stucniszerelés (na erről később) után haza is takarodtam. Sehol senki az egész udvaron, na, mondom, akkor húzok fel a szobába és bealszom, vagy mondjuk viccből eláztatom az alattam lakókat, de Alex kiszúrt a biliárdasztal mellől, úgyhogy lenyomtunk pár kör poolt vele és Laurival, de már azt is annyira halálosan untuk, hogy feljöttünk inkább, hogy Alex szalonnát süthessen, amit én mondjuk inkább olajsütésnek neveznék, dehát ő tudja. És maga a tény, hogy egy ennyire dögunalmas és semmilyen estét ilyen részletességgel tudok ecsetelni, az is csak azt bizonyítja, milyen kurva unalmas volt. Szokatlan módon éjfél körül mindenki visszabújt a kis szobájába, mikoris felbukkant a menetrendszerinti Mattrészeg Caroline.

Itt álljunk meg.

Soha nem tudjuk, hol van, a második és az első emeleten szokott bulizni, legalábbis ezt gyanítjuk, de nem is ez a lényeg, hanem pontosan tudjuk, mikor jön haza, mert amint bejut a körletbe (ezt általában negyed-félórás kulcszörgés és shitfuck-ozás előzi meg), éktelenül elkezd ordibálni és vidámkodni. Tegnap még ennek is tudtunk örülni, nameg végigdörömbölt minden ajtón, hogy akkor ő most hazajött. Mindenki ki a konyhába, és ekkor hirtelen mindenki sírva kezdett röhögni: mégpedig Lauri hálócuccán (Lauri körülírására egyébként az az örökzöld CopyCon-sor jut eszembe, hogy 'bazmeg ez olyan mintha ezt a csávót az isten úgy rakta volna a földre, hogy minden percben összeessen'). Nemtudom, mi ennek a neve, olyasmi, mint egy harisnya, csak vastagabb pamutból, babakék, épp csak hogy nem hátulgombolós, de elöl azért van rajta pár gomb, hogyha a kisfiúnak éjszaka pisilni kell, ki tudja lógatni az ezredest, ne kelljen levetkőzni. Grace-el konkrétan sírva röhögtünk, Alex pedig eltúlzott homoszexuális gegekkel reflektált a jelenségre (ez deszép mondat volt, húdejóvagy).

Ma reggel Alex is hazament Újpalotára Newcastle-be, Gracie pedig a nővérénél van és csak holnap jön haza, na, ezért van most időm írkálni.

Egyébként mondják, hogy a szabad esték/napok azért jók, mert ilyenkor van időd átgondolni, mi is az, ami fontos. Jó, oké, ezt konkrétan ma hallottam a Dexter-ben (egyébként Debra csak engem idegel halálba..?), de ez most mindegy. Szóval mindenki out of town, net sem volt, úgyhogy biciklit szereltem (mondom később), mostam törölközőket, főztem, voltam az egyetemen és végre nekiálltam olvasni a Sound on Sound-ot, amiért még tegnap rongyoltam be Ealingbe. Van benne egy egészen jónak ígérkező, sok oldalas cikk a teljes Beatles-univerzum Abbey Road-i újramastereléséről, kíváncsi vagyok, eljutok-e odáig, hogy elolvassam, mondjuk még ebben az évben.

Este meg voltam bringázni, csak a szokásos.

 

Most pedig it ülök és bosszankodom, mert én mindig orrdíttatok valami zenét zuhanyzáshoz (meg minden máshoz, nahát, ez rímel), és mivel csak 4876 szám van az iTunes-omban, plusz azok amiket még lusta voltam belepakolni, így már halálra unom a zenéimet és azoktól a hülyéktől lopok, akik nem tudják, mi az a sharing, és ha tudják is, nem védik le jelszóval a gépüket. Itt most úgy az egész C-blokkról van szó, csak hogy mennyiséget is mondjak. Szóval lopom épp a zenéket a kettővel alattam lakó Basil Brush-tól (apropó Basil, találtam a gépemen Fawlty Towers-t, két napja vihogok rajta), miközben hajatmosok, de ez a smucig kis seggfej valószínűleg rájött és lelőtt a gépéről.

Asszem ennyi, ez is érdekfeszítő post volt, mindjárt jön a többi. Vagy nem. Megnézem, van-e még cider a hűtőben.

A bejegyzés trackback címe:

https://cinna.blog.hu/api/trackback/id/tr251407711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vidacsm 2009.09.26. 09:38:45

ugye hogy a cider rendben van
süti beállítások módosítása