Hát én mostmár tényleg nem tudom, mi van velem, de egyre furább dolgokat csinálok. Az imént elpofáztam valamit Katie-nek, amit kurvára, de kurvára nem kellett volna. Ezzel jól alátettem a saját tervemnek, bravó, egyes aljá, leülhetsz...

Úgy viselkedem, mint egy kibaszott 15 éves.

Ez az egész annyira, de annyira nem vall rám.

Mostmár mindegy, visszacsinálni nem lehet, így kell megoldani.

Ketyeg az óra, eddig is kegyegett, csak most rossz kábelt sikerült elvágni- jobban fogy az idő...

Lehet, hogy túl sok Dextert nézek mostanában, de tényleg az jut eszembe az egészről: nehéz lehet Dexternek lenni...

..akik ismernek előző életemből, jól ismerik ezt a fajta pánikrohamomat.

Ezennel kiosztok magamnak egy Trabantot, hogy tudjam, hol a helyem.

Az óra pedig csak ketyeg tovább....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.