Iszonyatos kupi van a szobában.

Megromlott a hús a hűtőben, odavan két napi kajám, basszameg.

Ez pénzkiesés. Ma lenne buli. dubstep. Dnb. Rajta vagyok a vendéglistán. Nem megyek ezekszerint.

Megtaláltam az edényeimet. Valaki merő jóindulatból elpakolta őket egy olyan szekrénybe, ahol soha nem kerestem volna.

Szerintem a tegnapi csapatból egyedül én vagyok ébren.

És itt meg kell jegyezzem, hogy fantasztikus-kárörvendő érzés, hogy végre egyszer úgy vagyok másnapos, hogy a legnagyobb problémám (még mielőtt ebbe is belekötne valaki), egyetlen dolgom, hogy le kell menjek a boltba. Még él bennem az élmény, mikor ilyenkor rendszerint be kellett vonszoljam magamat a MOM-ba, avagy a ROSE-ba, rendszerint még párolgott a bőrömből a Panyolai, harmadszori nekifutásra sikerült csak kinyitnom az ajtót és az iMac kijelzőjét használtam tükörnek. Aztán eljött a tíz óra, én pedig válogatott szemétségeket motyogtam magamban, miközben udvariasan kiszolgáltam a betévedő ügyfeleket, akiket meggyőződésem, hogy Isten azért teremtett erre a bolygóra, hogy mások idegeire menjenek, többek között az enyémre is.

Aztán délre elfogyott az internet, én pedig plazmikus masszává (he?) degradálódva sóvárogtam az este nyolcas zárás után.

Nyálas idő van, remélem nem fog esni, este bringázni akarok.

Publikálom, mert megtehetem. Most.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.