..és ha már a pénzügyi nehézségeknél tartunk.

Az eredeti terv az volt, hogy november eleje-közepétől már jó lenne dolgozni valamit, hát, elérkezettnek láttam az időt- mind financiális, mind nyelvi, mind szociális szempontból-, hogy nekikezdjek az álláskeresésnek.

Illetve inkább álláspályázásnak, mert hogy mit szeretnék dolgozni, azt tudom. Egyes számú lehetőség..

...wait for it....

....wait for it......

...still wait for it.....

...még mindig nincs meg...?

Hát naná, hogy az Apple Store. Látszólagos pálfordulásom oka, hogy én tulajdonképpen soha nem az Apple-t, a gépeket, a problémamegoldást utáltam- bár belátom, hogy néha kibaszottul stresszes tud lenni- hanem azokat a faszfejeket, akikkel naponta foglalkozni kellett, és mindig, de mindig volt naponta legalább két-három ember, akinek a pofáját legszívesebben beleintegráltam volna a legközelebb eső áramkörbe. Márpedig ha ezt az embernek fapofával kell eltűrnie hosszú hónapokig, garantált a mentális- idegrendszeri leépülés.

Elsődleges célpont a Creative és a Genius részleg (jaj, de imádom ezeket a multikulti, multinaci, multigeci elnevezéseket, kimondhatatlan gagyiságuk örök humorforrást biztosít a megrögözött cinikusoknak) előbbi okoskodós-supportolós, utóbbi pedig kütyüzős-csavarhúzós, ami értelemszerűen szimpatikusabb lenne- vicces ugye, hogy még válogatok is, a jelenlegi helyzetben (mikor az osztályharc egyre csak élesedik..) még annak is örülhetnénk, ha a Cleaning and Maintenance-csoporthoz vennének fel.

A másik, kevésbé kecsegtető- pláne a közelgő télre való tekintettel- lehetőség a flyering, csángó felvidéki-történelmi nevén szórólapozás. Tudom, tudom, gáz, de lakótárs hétvégente a Fabricnak és a Matternek szórólapoz esténként, óránként tíz fontért, úgy, hogy van két óra pihenője, amit leginkább a két klub valamelyikében tölt el. Így volt lehetséges az is, hogy tegnap ő látta Magdát, mi meg kurvára nem.

Szóval nekikezdtem a CV-írásnak, ami hát enyhén fogalmazva is pain in the ass. Emlékszem, még magyarul is mit össze szenvedtem vele, angolul meg aztán pláne a faszkivan tőle. Bökkenő, hogy anno lusta voltam /elbénáztuk az ASTO-mat, úgyhogy nincs minősítésem, pedig baromi jól mutatna a CV-ben. Ha jövő héten nem kapok visszaigazolást a Nagytesótól, hogy él az accountom, kénytelen leszek teszt nélkül pályázni. Egyébként folyamatosan a How I met your mother vonatkozó epizódja jár a fejemben, Barney bemutatkozóvideójával, és mindig, mikor elakadok- tehát úgy háromezerszer percenként-, legszívesebben csak odaírnám kurvanagy, félkövér betűkkel, hogy I AM AWESOME. Ehelyett lényegében ugyanezt kell kifejtenem, csak három oldalban, terjengősen, modorosan, mint 'jó csapatjátékos' (aaaaazbazmeg), 'dinamikus egyéniség', 'barátságos, nyitott jelenség' (ezt konkrétan a word pirossal húzta alá, pedig nem volt benne helyesírási hiba- ez már akkora kamu ezekszerint, hogy a szövszerk. se veszi be), 'kiváló, gyors problémamegoldó' (majd az interjún előhozakodom azzal a bizonyos anekdotával, amiben szerepel egy cigiszünet,  kezdő hölgy munkatárs, egy folyamatosan villyogó riasztó, egy csavarhúzó, egy leégett IC, egy 30dB-s hallásküszöb-emelkedés és egy pulóver. Lehet, hogy beleköltök egy hangverseny-zongorát is, csak hogy izgalmasabb legyen).

Több hazugság van a CV-mben, mint a Story és a Blikk magazinokban együtt.

Na, megyek, szétfotosoppolom a fényképemet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.