Bedrock @Matter

2009.10.18. 21:59

És íme, itt az eheti bizonyíték az alkoholizmusomra.

Mert a szombat este Londonban bármilyen matematikai relációt veszünk is alapul, mindig egyenlő lesz a bulizással.

Ismerjétek meg London legkurvajóbb helyét: a Matter-t.

 

 

Sokáig vacilláltam, hogy menjek, ne menjek, de végül győzött a fiatalság. Az időközben állandósult partykülönítményünk némileg hiányos volt, Matt és Luke nem jöttek, Ryan viszont hozta egy rakás hülye haverját, így az este tíz órás indulásra körülbelül 15 fősre duzzadt az akcióscsoport, a továbbiakban pedig folyamatosan fluktuált a létszám.

 

Utoljára szerintem akkor volt ugyanis együtt a társaság, amikor a Brentfordi vonatállomáson lesokkolódtunk azon, hogy fél óra múlva jön a következő vonat. Az időt valamivel ugye agyon kellett verni, úgyhogy szocializálódtunk az újoncainkkal és természetesen előkerültek a nadrágzsebekből, retikülökből és fültágítókból a sörök. Mire megjött a vonat, a csapat adrenalinszintje már egészségre veszélyes magasságokat nyaldosott, aminek természetesen az lett a vége, hogy sikerült a 25 perces vonatút alatt annyira vállalhatatlanul viselkednünk, hogy vagy háromszor ránk küldték a biztonsági embört.

Waterloo-nál kezdődtek a problémák, ugyanis majdnem elnéztük a metrót és lementünk a Bakerloo-ba, aztán az utolsó pillanatban eszünkbejutott, hogy a Jubilee-nek máshol van a lejárója. Embereinket visszakergettük a mozgólépcsőről, csakhogy ekkor feltűnt, hogy a csapat fele egészen konkrétan hiányzik. Beindult a telefonálgatás, sms-ezés, miközben egyre kisebb és kisebb csoporotokra bírtunk széjjelszakadni, mivel mindenki a másikat kereste. A társaság kb. felével sikerült találkozni a metrónál, de pár kulcsfigura még mindig hiányzott.  Ryan sem volt meg, ő viszont mint főszervező, tudta, hov akell menni, azt meg csak reméltük, hogy a többiek vele voltak. A metrószerelvény természetesen egész végig rajtunk röhögött, mert a D-block-osok spontán standup estét prezentáltak a környező üléseken tespedő fáradt, elnyűtt cockney-knak.

Ekkor már vagy másfél órája voltunk úton, nekem pedig pont kezdett telelenni a tököm, elálmosodtam, minden bajom volt. North greenwich, leszállás, a felszínen megtaláltuk a többieket, akik állítólag már vagy negyed órája ott voltak. Ezek után sikerült MEGINT elveszíteni egymást, úgyhogy blokktárssal ketten csoszogtunk be.

A Matter-ről tudni kell, hogy az O2 arénában található alapvetően, ami gyakorlatilag a kicsinyített Soho-nak felel meg, kicsit több elektronikus zenével. Kivéve, mikor Metallica-koncert van. Arról fogalmunk nem volt, hogy Ryan végül felírt-e minket a guestlist-re, úgyhogy előbb elő kellett kerítsük, újabb tíz perc, most van kb. éjfél. Volt Voucher-ünk és diákunk, plusz guestlist-esek voltunk, úgyhogy 20 helyett 5 fontért bejutottunk, plusz a házállta az első sörünket. Gyors cigi, pult, és indulás az első terembe,John Digweed-re..

 

...azthiszem ez a tegnap este volt az első, mikor teljes egészében átéreztem, hogy valami olyan történi velem, egy olyan dologban veszek részt egy olyan helyen, ami számít. Ez most bizonyára kultúrsznobizmus, de kicsit sem érdekel. Egyszerűen a tény, hogy ittvagyok a világ egyik legnagyszerűbb városában az egyik legkurvajóbb klubban szélesebb vigyort tudott ragasztani a fejemre, mint a következő hat sör és két Jager. Nem volt benne tulajdonképpen semmi rendkívüli, csak egy rakás ember, akik mind önfeledten táncolnak, ki bebogyózva, ki csak kicsit beiszákolva, de senki sem szomorú, senkit nem érdekel, hogy odakint mi van, a pult mögött meg a lemezlovász, aki este 11-től reggel ötig megszakítás nélkül tolta egyébként, méghozzá iszonyat jól.

A reggel három óra körül a sokadik ciginkre mentünk ki a dohányzóba, mikoris megütötte a fülemet valami, ami nagyon más volt, mint az angol nyelv, de ismerősen hangzott. Először azt hittem, finn, de némi odafigyeléssel rájöttem, hogy de, ezek bizony magyarok. Két úriember volt, jól meg is ünnepeltük, hogy mekkora jó, hogy Londonban, a Matter-ben futunk ösze és nem az Ecseri piacon, milyen lol már. Engem közben már vártak a többiek, mert rohadtul fáztak, úgyhogy ott is hagytam magyar hontársaimat jó szerencsét kvánva nekik az éjszakára.

Becsekkoltunk a második terembe, ami jóval kisebb volt, zenei tekintetben pedig minimálabb és hardtechnóbb, de itt is megbizonyosodhattam róla, hogy a Matter megérdemli a hírnevét, a DJ-nk ugyanis iszonyat jó érzékkel pakolta alánk a zenét.

Ittmár meglehetősen jól éreztem magam, úgyhogy innentől kezdve kitaláltam magamnak azt a szórakozást, hogy a női WC-ben mindig pisiléskor begyűjtök egy plakátot. Jó ötletnek tűnt. Ja igen, belsőépítészeti dádá, kicsit mélyponton voltam és teljes erőből nekimentem a bejárat melletti tükörnek, mert meg voltam győződve róla, hogy az a kijárat, sőt, még a saját tükörképemet is meg akartam fogni, nehogy fellökjem... plakátom meg van vagy hét.

 

Hogy nem szintizek, annak az a hátránya, hogy egy idő után kezdem nehezen viselni az éjszakát. Úgy reggel négy fele kezdett kritikus szintre apadni a battery, úgyhogy kb. ötig a dohányzóban aludtam haver vállán.

...a Matter-el egy a baj: hogy Kelet-London. Fordítás: BASZOTT MESSZE VAN. Az első Jubilee pedig csak negyed nyolckor indult, úgyhogy itt megint kettéosztottuk a csoport. Akik már nagyon ki voltak készülve (én), vagy elmúlt az összes drog hatása, azok vakmerően taxizásra adták a fejüket, a többiek pedig talán még vakmerőbben arra vállalkoztak, hogy megvárják az első metró indulását. A buli helyszínét btw. hatig kellet elhagyni, előttem meg homályosan felrémlettek a Bécsi éjszaka képei és élményei, úgyhogy inkább  taxit választottam.

Elindultunk, hát, kérem, annyira hideg van itt hajnalban, hogy beszarás. Úgy fázott a szemgolyóm, hogy nem bírtam nyitvatartani a szememet... megtaláltuk a taxikat, az egyik NYOLCVAN FONTÉRT akart minket hazavinni, ennyire viszont már nem voltunk részegek... végül találtunk egy mókust, aki bevállalta 55-ért. Épségben hazaértünk ugyan, de komolyan mondom, a legszarabb sofőr volt, akivel valaha találkoztam, szerintem fogalma sem volt arról, hogy Londonban például sávok vannak felfestve az útra, meg ilyen apróságok.

Hat óra magasságában már a konyhában voltam, hogy az órák óta tomboló, csillapíthatatlan éhségemet valamivel elmulasszam. A valami maradék bacon és ippegjónak tűnő toast volt.

Míg süldögélt a bacon (persze, hogy ilyenkor sül a leglassabban, hogy basznámeg), én az ablakból bámultam a napkeltét a kis fürdőköntösömben, begyógyult szemekkel, amiknek fehérje már rég nem volt. Már a taxiból is nézegettem a világosodó égalját, mert valahogy a londoni épületek és az óriáskerék felett egészen máshogy fest, mint a Moszkva tér fölött. Mások a színei.

A folyamatos Heathrow-i átmenő forgalom csak még impresszionistább festménnyé tette a látképet a villogó jelzőfényekkel és szokatlanul alacsonyan szálló repülőgéptestekkel, én pedig úgy éreztem, életem legszebb pirkadatát látom. Ahogy az éjszakai felhők felszívódnak és a széleik összeérnek a híg reggeli égbolttal... na, az szép.

 

 

 

 

 

 

 

Aztán majdnem elhánytam magam, mert csak a második szendvicsnél vettem észre, hogy penészes a kenyér.

 

Utoszó.

Ugye, ha valakiben felmerülne, hogy mit kerestem én a TBar-ban és a Matter-ben, miközben azon sírtam, hogy nem jutottam el  a Fabric 10. születésnapjára: Alex bulizott a Fabricban. Tehát én nem.

 

Novemberben viszont lesz Modeselektor és Magda (!!!!!!) a Fabricban, ezen a kettőn teljesen biztos, hogy ottleszek. Addig pedig igyekeznem kellene spórolni mind agysejteket, mind némi pénzt, mert a London Clubbing egyik sajátossága, hogy ezt a kettőt elég rondán emészti fel....holnap hétfő, kezdődik a hét.

A bejegyzés trackback címe:

https://cinna.blog.hu/api/trackback/id/tr301459050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vidacsm 2009.10.19. 00:19:43

úúúúristen modeselektort rabold el és küld el nekem postán vagy nemtom

aszekelyek 2009.10.19. 10:30:32

Nagyon festői volt a tájleírás.....9 kár, hogy nem tudod kifejezni magad, meg szókincsed sincs, meg észre se veszi a művésznő a szép dolgokat :D
süti beállítások módosítása