Ahogy így átnéztem a teendőimet: bizonyára meg fogok fulladni a melóban az elkövetkezendő két-három hétben, és mire család ideér, már csak annyira leszek ideges, hogy az első rossz szóra hajtok át rajtuk a betonharcossal.

Nagyjából összeállt a holnap leadandó munkám, csak nyomtatnom kell majd hajnalban, remek lesz. Vége még koránt sincs, mert jövő héten előadást is kell tartsunk belőle, arra meg ugye szintén készülni kell, igyekszem majd egy délután alatt letudni a felkészülést, mint ahogy a .ppt-vel is tettük.

Na de. Ittvan ugye az Autechre-elemzés, amivel még a héten el kell készülnöm, lehetőleg holnap vagy holnapután, de legalábbis annyira, hogy már csak lektorálni kelljen (Gáááááábooooor), meg editálgatni, ugyanis az imént realizáltam, hogy mivel a bankkártyával való szarakodás miatt rohadtul nem tudtam ma bemenni az egyetemre vágni, gyakorlatilag SEMMIM sincsen még a videóleadandómra. Ami ugye két részből áll, mert nem csak azt a szaros videót kell megvágjam, hanem forgatókönyvet/scriptet is kell írjak egy rövidke mozihoz vagy videokliphez (guess what). Nos, a scriptből már megvan kereken....kilenc másodpercnyi anyag. A szám pedig lássuk csak: 5 perc 4 másodperc. Ez lazán kalkulálva még hozzávetőleg annyi munkaidőt jelent, amennyi idő alatt egy teljes bolygó élővilága kifejlődik, minimum. Ja és hát ugye az a kilenc másodperc is úgy van készen, hogy fénykép még egy darab nincsen hozzá, rajzolni meg enyhénszólva nem tudok, bár rohadtul viccesen néznek ki azok a skiccek, amiket ideokádtam az elmúlt negyedórában. Ja, a szám:

igen, tudom, hogy kurva szar minőség.

Jó dolog a kreativitás, csak ilyen mennyiségben kicsit meglepő. Vagy azért nem alszom ugyanis, mert éppen dolgozom valamelyiken, vagy azért, mert azon görcsölök, hogy nem leszek kész.

Csak abban reménykedem, hogy a habzó szájú munkamánia elvonja a figyelmemet az egyébiránt erősödő negatív érzelmeimről.

Istennel ápolt sajátos kapcsolatom miatt az ő segítségére pont nem apellálok, kénytelen leszek a koffein áldásos hatásaira hagyatkozni. Remélem sokat fog esni az eső, hogy ne biciklizzek munka helyett.

Éljen a professzionalizmus, éljen a karierrizmus, éljen a végkimerülés, éljen Marx és Spencer!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.