én pedig itthon ülök és rajzolok. Még mindig toucpaddel.

Válogatás:

És a pillanat, mikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy nem tudok embert rajzolni, segget meg kiváltképp nem:

Voltam ma fotózni az Oxford Street-en, tekintettel a burjánzó rajztehetségemre és a tényre, hogy képtelen leszek MINDENT megrajzolni cca. egy hét alatt, depláne taccspeddel.

Vicces volt, ahogyan ugráltam ki az autók elé az Oxford Circus-ön, hogy lábakat fényképezzek, de a legtutibb az volt, mikor mindenki perverznek nézett tömegáramlás-rögzítés közben, merthát mi a faszt fotózom én a járókelők seggét? Pedig direkt felvettem a kockás lágersapkámat (ultimate rendező-ruhadarab), de ez sem volt elég, úgyhogy feltűnően lobogtattam a kezemben a vázlataimat, hogy legyen rá valami esély, hogy levágják mások is, hogy a kukkolásnál nemesebb okom van arra, hogy a seggüket fotózgassam.

Motion-picture-szemelvények:

A volt munkahelyem (isten nyugosztalja, muhaha) és Ark jóvoltából egyébként ha Isten is szeret, jövő hét közepe fele már lesz táblám- éppen időszerű, ugyanis mostanra a kreatív-szindrómám megtámadta a nyakam, a lábaim és a seggem.

Nem-vagyok-robot

Basszameg, csak ezen legyek túl, és én AKKORÁT bulizok....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.