Van egy olyan furcsa szokásom, hogy időnknt megnézek horrorfilmeket. Nem ijedek meg rajtuk, nem pisilek be, nem sikongatok, megnézem, kikapcsolom, csinálom a dolgaim.

Aztán este lefekszem az ágyamba, lekapcsolom a villanyt, és akkor visszajönnek a remek jelenetek az aktuális filmből, én pedig biztosra veszem, hogy azért nem tudok kedden állsinterjúra menni, mert addig minden bizonnyal megszállja a szobámat és engem egy gonosz démon, és nem ártana már most kiguglizni a London-környéki ördögűzőket.

Sajnálom, szeretem a horrorfilmeket, mert buták, nem kell rájuk figyelni, kikapcsolnak. Urban szemét, a filmgyártás mellékterméke, de szükséges.

Aztán meg reszketek, mint egy ötéves.

Ezt néztem tegnap:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.