már tudok írni vidámabb dolgokról.

Mert agyfasz ide-vagy oda, tegnap mégiscsak megvolt az első 'munkanapom'.

Kliens csupán két órát késett, úgyhogy főnökúrral volt időnk kicsit marhulni és kreatívkodni, tetsziktudni kilátásban van vadonásúj pult, meg némi interiőrmunka, kiváltképp a kábelek vérhajhász duzsngelének megrendszabályozása is.

Gondolkodtunk, hogy legalább egy Neve cuccot be kellene újítani, mert jól mutat a weblapon, meg egyébként is, ki ne akarná, olyan ez, mint Johnny Depp, de miután körülnéztünk és az eredményeket összevetettük a stúdió aktuális budget-jével, megállapodtunk egy patch-kábelben/matricában...

A délutánt három fullos fekával töltöttük. Tudjuk ugye, hogy főnökúr mesterségének címere eredetileg hop-hop producer, ennek eredményeképpen túlnyomó részt hip-hop, rnb és soul _produkciók_ kerülnek a kezei alá. Utóbbi két műfaj az, amitől én világ életemben okádtam és messzire el is kerültem, dehát ez van, mindig mondták a nagyok, hogy nem azzal dolgozik az ember, ami tetszik neki, hanem amivel megbízzák.

Ehhez hozzá jön az is, hogy asszisztenskedni néha rémesen unalmas. Déltől kb. ötig dolgoztunk egy adott szám mixén, én mint kibic csupán, és mivel tudom, hol a helyem, előzékenyen feláldoztam a kényelmes bőrszéket a fullos feka művészúrnak (két társa a fotelben feküdt, egyikük kiolvasott három Economist-ot, a másikuk fél kettő tájban elaludt és a nap hátralevő részét hangos horkolással töltötte, amin mi kb. tíz percenként röhögtünk fel) és áttelepültem a kispirosba, amin már tíz percet ülni is fájdalmas, de pláne öt órát...

Három óra fele kezdett az az érzésem lenni, hogy ha mégegyszer meg kell hallgatnom ezt a számot, lehányok valakit. Mentő ötletként azon gondolkoztam, vajon szrevenné-e valaki, ha bedugnám az iPodom a fülembe (no nem az egészet, csak a fülhallgatót, elolvastam ám a manualt), és vajon melyik lenne kínosabb, ha elkezdeném leporolni az outboardot, vagy ha nekiállnék horgolni...

Szerencsére előbb végeztünk, úgyhogy maradt bő egy óránk minden másra. Asszisztenskedni néha nagyon jó. Főnökúr ugyanis odaengedett a pulthoz, hogy na akkor had' játsszon a gyerek, ő dobolgatott, s felveszegettem, ő röhögött rajtam, én meg kinlódtam a vérkényelmetlen Allen & Heath (eredetileg hangosító-)pulttal. Má' nemazé', de minden, ami átmegy rajta, valahogy olyan lapos és élettelen, hogy ihajj. Bár némileg segített a dolgon, hogy egy idő után kiiktattam a fenomenális Behringer csöves EQ-t( ezt adja össze valaki..).

Bénáztam eleget, de nem annyit, mint szoktam, pár másodpercre egész elégedett voltam magammal, de aztán persze eszembejutott, hogy ennél sokkal jobban is lehetett volna.

A patchbay-be továbbra is belezavarodom helyenként, ugyanúgy, ahogy a sendekbe, de a legtöbbet sikerült kitalánom-megértenem, és pár perc után arra is rájöttem, hogy azért nem változik a jel, hiába toligálom a fadert fel-le, mert esetleg ki kéne nyomni a PFL-t, LEHET, segítene...

Hétfőre kimenőt kaptam, mert főnökúr Shoreditch-ben lesz, kedden majd megint megmutathatom a világnak, mit nem tudok.

Az állénándhít meg monnyonle!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.