Aberdeen
2009.08.15. 23:31
És ha már London, akkor steakhouse!
A Piccadilly Cirus és a Regent str sarkán található az Aberdeen Steakhouse, ide tévedtünk be, szülők már többször ettek itt, én meg a tegnapi anyázós vacsora után biztosra akartam menni. Márpedig haz a gud reputashun, vagy sorozatfüggőknek, ha úgytetszik sztékszósz.
Vicces volt, nagyon. Relatíve korán érkeztünk, úgyhogy egyből kaptunk asztalt (a helyi pletyka szerint ez még soha senkinek nem sikerült). A pincérsrácunk egy tejfölszőke szlovákiai magyar volt, akivel nagyon kedélyesen eltársalogtunk (ugye, külföldön mennyire örülünk a magyar testvéreknek, itthon meg mennyire kurvára nem). Annak fényében, hogy a hotel recepciósa is hirtelen megszólalt tegnap magyarul, és kiderült, hogy ő bizony tősgyökeres ( vagy ahogy két ével ezelőttig hittem, törzsgyökeres) pesti, kezdett tényleg viccessé válni a dolog. Nembaj, Magyarország eredeti helyén úgyis megszűnőben van, de valójában nem szűnik meg, csupán újraszerveződött Angliában.
Steakhouse lévén akkora adagokat osztottak, hogy maga a felszolgálás is igényelt némi rákészülést, mégpedig kérem ez egy kétemberes művelet. Felszolgáló egyes két kézzel hozza a deténylegbaszottnagy tálcán a pofátlanul nagy adagokat, míg felszolgáló kettő leemeli azokat a tálcáról, feszülten ügyelve annak egyensúlyára és a körülötte tartózkodok testi épségére.
Egyszer régen a Csigában rendeltem magamnak egy Tequilát és egy forró kakaót, abból azóta lett egy közszáon forgó anekdota. Itt valami hasonló történt, mikor kértem egy teát és egy pint sört. Megmagyaráztam, látván a jeges döbbenetet pincérünk arcán: I need tea. I love beer. See? Méghozzá vöröset (úgyis, mint félbarna), mert a Guinness-t valahogy soknak találtam, és meg kell állapítsam, hogy a félbarna sörök vízízűek kissé. A nevére nem emlékszem, pedig finom volt, valami angol fasziról volt elnevezve, valamilyen James, vagy John, vagy a fenetudja, majd utánanézek. Szülő azért megmutatta, hogy azé' ki viseli a nadrágot a családban, mert a biztonság kedvéért ivott rá egy cementsört.
Ez a kép itt azelőtt készült, hogy kihozták volna a számlát (a címe egyébként 'Ez hülye', és azért került fel elsősorban, mert aszonták a szülők, hogy úgyse merek kitenni róluk fotót a 'zinternetre), ami £90 bírt lenni. Rövid ideig gondolkoztunk, hogy kezdjünk-e rohanni, de aztán rájöttünk, hogy fejenként két és fél kiló félnyers marhával a gyomrunkban vajmi kevés esélyünk lenne, maradt két verzió, miszerint vagy leütjük szegény szlovákot, vagy fizetünk. A srác nem volt kis darab. Apu nyuszi. Fizettünk.
Holnap gyalog közlekedünk és egy fontos hot-dogot zabálunk (vagy kettőt, lényeg, hogy fontos legyen).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cinna 2009.08.16. 22:03:25
de a hot-dogot importalt amerikai zsirvirslibol csinaljak.:)
Ezt böfögtétek ide