de tényleg a reggel nyolc órás ébredés pillanatától egész egyszerűen el van baszva.

A tegnapi hát, izé, szóval az angol szó erre az lenne, hogy weird buli után ma reggel nyolckor felébredtem, hogy na, tízre megyünk beiratkozni.

Összeszedtem magamat, átmentem Luke-ért, aki fél tízkor még a gatyáját próbálta felvenni, lekéstük a buszunkat, mert nekem vissza kellett szaladnom a ronda piros papírfecnimért, ami igazolja, hogy igen, én használhatom a TVU saját különbuszát, aztán szerencsére lekéstük az E8-at is, mert miért ne. Bebumliztunk az egyetemre, aholis kiderült, hogy jahátizé, nektek igazából egyre kellett volna jönnötök, aztán kiderült, hogy ja nem, mert kettőre.... Jó, összeszedtük az új szomszédot, Lauri-t, továbbiakban Lórit, mert kurvára nem tudom, hogy írja a nevét, sétáltunk egyet a városban, visszaértünk. Meghallgattunk egy másfél órás, semmitmondó, totálfelesleges előadást, és ennyi. MIVAN? Ja igen, ez csak az induction volt, beiratkozni hétfőn fogtok, sziasztok, vigyázzatok hazafele!

Felhívtam az illetékeseket, hogy mégis mi a kóchengeres istenfasza van a biciklimmel, na, az meg majd hétfőn lesz, TALÁN. Aha, jó. A leves, amit ebédre ettem, gusztustalanul rossz volt, Alex-szel pedig kezd közöttünk kibontakozni valami nagyon érdekes ellentét, én meg erre általában úgy reagálok az esetek 90%-ban, hogy megpróbálom jobban utálni a másikat, mint ő engem.

Nem szól be, nem Buddhaképzőbe járok!

Na jó, elegem van,  TRABAAAAAAANT!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.