Aztán a végén még kiderül, hogy érdemes iskolába járni. Ma például- igaz, hogy szervezési gondok miatt lekéstük az óra első fél óráját- Katia órájának az volt a tanulsága a számomra, hogy a mai elektronikus zenét konkrétan a dadaistáknak /futuristáknak köszönhetjük, na meg hogy az IDM az 1930-as évek óta lófaszt nem változott, de komolyan. Csak a samplerek lettek fejlettebbek, ja igen, meg feltalálta az emberiség a törtütemet, és ennyi. A koncepció és a hangkészlet ugyanaz, mint Luigi Russolo idejében (azzal a különbséggel, hogy az Aphex Twin koncerteken ma már nem veri össze a közönség az előadókat. Legalábbis ritkán).

Ma hallgattunk mindenféle playlisteket 1910-1930-ig, és a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy pontosan ugyanazokat a csörgős-kaparászós effekteket hallom, amiket a majd alább is hallgató track-ben, for example. És Russolo mondá:

'Noise is the sound of music for the next century'.

És miután Russolot és bandáját tönkreverték az első és egyetlen koncertjükön, a zaj folytatta az útját. Mert gépek, indusztriális hangok még mindig léteztek, sőt, egyre több és változatosabb hang keletkezett, a kevésbé penészes elme pedig képes volt ezt amolyan nonszenszként érdekesnek vélni. És hogy mindenki csak holtában válhat prófétává (szerintem most épp keverek két különböző mondást), azt mi sem mintázza jobban, minthogy Russolo meghalt, a dadaistákat kikiáltották semmihez sem értő renegátoknak, ehhez képest '74-ben megjelent a Kraftwerk Autobahn-ja (kár, hogy ennyire utálom őket, mert megkerülhetetlenek), '87-ben létrejött az Autechre, '89-ben megalakult a mai napig is fellegvárnak számító Warp Records, 1990-ben Richard David James elkezdett zenéket produkálni, '92-ben már javában döngöltek a Goa-partik, Anglia és Németország elkezdte megából kitermelni a megszámlálhatatlanul sok drum&bass, rave, acid, house, techno, low-fi DJ-t és producert, és ez a két ország maradt is az elektromos zene központja a mai napig, '99-ben megnyitotta kapuit a Fabric, a többire meg már nagyjából én is emlékszem. Mondjuk nagy szívfájdalmam, hogy a Brooklyn Bounce lehúzta a rolót, pedig náluk viccesebbet sosem láttam.

Mutatom, mire gondolok, mert aki nem hallott mg IDM-et, az nem tudja, mi van.

Egyébként jó zene.

Akit komolyabban érdekel a dolog (kétlem, de hátha egyszer valaki ebből szeretne diplomázni...hoppágeci, nem is rossz ötlet..!)

The history of house music

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.