Volt ma ugye videós órám, aminek a különlegessége, hogy a leadandó munkák- a film- /videoklipkészítés természetéből adódóan- nagyrésze bizony csoortos munka. Ez kérem: probléma.

Márpedig én minden vagyok, leginkább egoista, önző és erőszakos, de csapatjátékos, na, az nem. Mindig nehezemre esett az osztozkodás és a munkamegosztás, pláne, ha számomra fontos projektről volt szó. Nem bízom meg azokban az emberekkel, akikkel dolgozom, ráadásul ezeket alig ismerem, különösebben kíváncsi sem vagyok rájuk. Csoportban nem tudom érvényesíteni a saját akaratom, az ötleteim, elképzelésem, ez pedig iszonyatosan demotivál (van ilyen szó egyébként?), aminek az az eredménye, hogy vagy elveszítem az érdeklődésemet, vagy keserű szűjízzel, de tovább dolgozom, azaz látványosan leírom az egész tnykedést, és élvezettel bírálom a többiek munkáját. Már ha ugye csinálnak valamit.

Mert én csak és kizárólag a saját tempómban tudok dolgozni, én nem tudok alárendelt lenni, sem másik személynek, sem mások idő- és munkabeosztásának. Ezzel mindig problémáim voltak, most pedig kuuuurva nagyot fogok szívni, ha nem tudom magamat belekényszeríteni ebbe a szerepbe, legalább egy kicsit.

Mert mi a faszt csinálják? Legyek a rendező, és akor mindenki engem fog utálni, idegesíteni fog, hogy senki sem jelenik meg időben- legyek a producer, összeszervezem az embereket, de nem az én ötleteimet valósítjuk meg- legyek a produkciós designer, tehát a számomra oly fontos részleteket én irányítom, de az alapkoncepció megtervezése és kivitelezése más feladata- az pedig ugye egészen tiszta, hogy tudok egyszerre színészkedni, filmezni, rendezni, producerelni és kukoricát válogatni az okádós jelenet felvételéhez.

Nem mellesleg Katia óráján is az első leadandónk csoportmunka- a többi szerencsére nem- azt sem tudom, hogy a fenébe' fogom kivitelezni. Szívesebben foglalkozom most az első videós leadandómmal (saját vágás, hálistennek, csak baszott unalmas) és HughGrant órájával, a többin meg egyelőre csak idegeskedem...

És tartom a véleményem, miszerint a csoportmunka egyetlen egy dologra jó, hogy az ember degrohamot, agyfaszt, agyhúgykövet, szívinfarktust és gyomorfekélyt kapjon egyszerre.

Sokan kérdezik, hogy aha, és akkor hogy is leszek én hangmérnök? 

Akik ismernek, azok pontosan ismerik a hozzáállásomat  a zenészhez, mint állatfajtához, úgyhogy gúnyos kacajjal csak annyit tudok mondani erre, hogy na csak figyeljetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.