mert aláírom, a múlthét kaotikusan, de legalább titokzatosan telt.

Hozzávetőleg hetven stúdiónál házaltam (ebben állaptható meg egyébként a Londonban jelenleg aktív stúdiók száma is, körülbelül, hasznos információ), ezek közül hasraütéssel kb. harminc reagált a levelemre. Ebből 27 volt elutasítás 'de azért eltesszük a CV-det', három helyről pedig ajánlottak valamit.

Ezekből az adatokból mindenki vonja le a saját tanulságát. Az arány kevésnek tűnhet, de azt kell mondjam, még ígyis a seggemet a földhöz kell vernem- mint ahogyan teszem is- hogy legalább ennyi összejött.

Az első az időpontegyeztetés során totálisan eltűnt a virtuális holttérben, a második egész héten nem írt vissza a levelemre, egy pedig péntek este keresett, hogy fáradjak be interjúra, ez lesz ugye holnap reggel. a sors fintora, hogy kettes számú versenyzőnk- nem fizetett gyakorlat egyébként, de jó lehetőség- körülbelül tíz perce írt mailt, hogy ráérek-e most szombaton próbanapra menni (ez holnap fog kiderülni).

Dióhéjban ennyi, meglepően rövid összefoglalása ennek a tíz(?) napnak. Persze a valóságban egy örökkévalóságnak tűnt, egy autentikus érzelmi hullámvasút, ahol nekem ráadásul még jegyem sincs, bármikor jöhet a kaller és lehajíthat. Hisztirohamok, dühöngés, borúság, nagy ritkán lelkesedés, idegbaj, NYUGOGGYÁLE.

Zene nekem, holnapra.

Basement Jaxx- Good Luck

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.