...és az elmúlt három percben tudatosult bennem, hogy megdöglött a backup vinyóm. Ez azt jelenti, hogy újat kell venni, amit viszont most nem fogok, mert az angolok szerintem 1550-ben elásták a 120 Gb fogalmát, a 250-es USB-s vinyó meg már 45 font körül van.

Mondani lehetne erre ugye, hogy hát jó, majd kihúzom valahogy az esetleges fizetésemig, aha, csakhogy ez egy több, mint két éves, macbook aki meg már dolgozott ilyennel, az tudja, hogy ez mit jelent. Nem sok jót. Mert amikor az embernek van backup-ja, soha semmi nem tűnik el, nem rohad le, viszont ha két óráig nincs backup disc, biztos, hogy szétrobban minimum az alaplap, igen, abban a két órában. ha meg valamit, akkor azt nem engedhetem meg magamnak, hogy eltűnjenek a cuccaim. Najó, akkor mostantól mantrázom, hogy 'adatvesztés, adatvesztés, adatvesztés', hátha az távoltartja a kóboráram-démonokat.

Jó, jó, jó, érthető egyébként, a backup vinyóm ugyanis közel sem vadonásúj volt, hanem egészen konkrétan a Macbookom eredeti 120Gb-os vinyója ( talán Samsung?), a géppel egyidős, akkor lett ledegradálva backuppá, mikor a gépembe bekerült a 320as HDD, meg a Leopard.

De márpedig én negyven fontért akkor se veszek vinyót.

Háááárrrrr.

Utálom a hétfőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.