zene-zene
2009.09.16. 14:50
Hú, hú, hú, nagyon furcsa dolog történt az előbb!
De ehhez előbb el kell magyaráznom, miért különleges is ez a pár perces esemény, úgyhogy mesélek kicsit a zenehallgatási szokásaimról.
Én nem tudom, mikor kezdődhetett ez az egész, mindenesetre úgy másfél-két éve jöttem rá, hogy tulajdonképen mindenhez zenét hallgatok. Zenét hallgatok evés, írás, tanulás, netezs, fürdés, olvasás közben, de és főleg és leginkább, ha úton vagyok. Párszor előfordult, hogy tönkrement az aktuális hordozható zenelejátszóeszközöm, avagy otthon- vagy valaki másnál hagytam, tehát hosszabb-rövidebb utakat zene nélkül kellett megtennem. És mit vettem észre magamon? Hogy kurvára idegesít a város. A zaj, A hülye emberek ostoba feje, és a még ostobább párbeszédeik. Tanulságos volt ez a pár alkalom, mert rádöbbentett, miért is van tulajdonképpen mindig bedugva a fülem, és miért értetlenkednek ilyenkor az ismerősök, ha szó nélkül elmegyek mellettük az utcán.
Mert én nem akarok tudomást venni a városról. Nem akarok a része lenni. Különösen azóta erősödött fel bennem ez a kissé mizantróp érzés, mióta elkezdtem dolgozni. Az utcán, a villamoson, a metrón, a buszon, a bolt előtt, mögöttem a sorban ugyanazok a Tajgetosz-szökevény seggfejek löknek fel, akik napközben megkeserítik a munkaóráimat a mérhetetlen primitivitásukkal. De tényleg (én meg ha jól láthatóan nem is őszintén, de vigyorgok hozzá, és így persze munka után élem ki magam).
Nem akarom hallani őket, mert két és fél perc után fel akarom rúgni őket, annyira irritálnak.
Úgyhogy inkább...zenét hallgatok. Hangosan, hogy elterelje a figyelmemet a sok balfaszról.
Szóval ami most történt, az az volt, hogy elindultam a Lidl-be (otthagytam 20 fontot, viszont megvan két napi kajám és soha többet nem kell tejet vennem, és két napig még sört sem...). Kijöttem a kollégiumból, felvettem a napszemüvegem (szépen süt a nap), vártam pár percet a buszra, nézelődtem. Felszálltam az E8-ra, leültem hátul, volt egy rakás szabad ülőhely. Nzek ki az ablakon, nézegetem az embereket, és akor egyszercsak rájövök, hogy MI A PICSA? Lenézek, és látom, hogy a füles ott lóg a nyakamban. Nem hallgattam zenét, és a legkevésbé sem érdekelt. Észre sem vettem. Sőt.
Ez most állati komikusan hangzik, de velem tényleg nem fordult elő ilyen már évek óta.
Egyre inkább kezdem azthinni, hogy én tényleg nagyon szerettem volna eljönni Magyarországról- sőt, néha még arra is gondolok, hogy nekem igazából soha nem ott volt a helyem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vikingblood 2009.09.16. 15:44:54
aszekelyek 2009.09.16. 18:02:15
Feldin · http://shootinginjapan.com/ 2009.09.16. 22:41:41
én könyvvel játszottam ugyanezt.
nice experiment ;)
cinna 2009.09.16. 22:51:25
hacsak nem arra gondolsz, hogy allatokon kiserletezem.:D
Feldin · http://shootinginjapan.com/ 2009.09.17. 00:35:52
Nem írtam el :)
Ezt böfögtétek ide