az utolsó munkanap.   Ilyenkor ugye természetes, hogy az ember elkezd akaratlanul is összegezni, még akkor is, ha egyébként az idegösszeroppanásba kergette olykor a munkahelye. Mert mégiscsak ezek között az emberek között töltöttem el az elmúlt cca. egy évet. És azt kell…

nem kellene agódnom, tudni lehet, hogy minden blognak kurvagáz az első pár postja, ez olyan tudományos tény, minthogy a nők nem pukiznak, a 32 centis pizza 29 cm, vagy hogy ha a macska kint van, bent akar lenni, ha bent van, kint akar lenni. Nekem meg szokatlan ez a fenenagy…

Mert hát ugyebár én nem vagyok róla meggyőződve, hogy ha az ember a fejébe veszi, hogy külföldre költözik, akor az az utazás a repülőtéren kezdődik az indulás napján. Nem. Inkább akkor, mikor az ember felmond a mukahelyén, eladja az ingóságait, lemondja az újságok…

a blog megkezdi működését.   Álljon hát itt indulásképpen Avi bácsi és az ő okfejtése a ködös Albionról.      Ment. Publikál.