Mert vannak ilyen ikonikus dolgaim, amiket használok, hogy ándergráund, meg arc legyek, meg hogy kényelmesebb legyen ez a prosztó dolog itt. Meg mert szerintem vicces (ld. a humorérzékemről szóló postot). Szóval lesznek ilyenek, őket majd a pillanat szüli, ilyen izék, hogy fiktív…

Mindig elfelejtem, hogy amikor azthiszem, sínen vannak a dolgok, megrendelem a daiquirimet és hátradőlök a karosszékben, felbaszom a napszemüveget és rendereutasítom a kutyát, na biztos, hogy akkor bólint be a gumizsiráf az ablakon (GLÓTAH!).   Tegnap magamhoz mérten abszolút…

mostmár olyan nüanszokra is, minthogy ruházkodás és közlekedés. A ruházkodással kapcsolatos teendőket úgy három nap alatt skerült nagyjából befejezni, melynek során én agyhúgykövet kaptam, anyunak leszakadt a fél lába, a répa pedig a butikból egyenesen inkább egy szudáni…

-A csúnya beszédről. Én alapvetően csúnyán beszélek. Sokat káromkodom szóban, sokat káromkodom írásban (ezügyben többéves archívummal is rendelkezem). Használom nyomatékosításra, de néha kimondottan öncélúan is ( aki belekötne a káromkodás öncélúságának…

 ...egy hónap múlva indulok. A helyzet úgy áll így a költözés előtt négy héttel, hogy jelen pillanatban nem tudok mást tenni, mint ülni a seggemen és várni, és várni, várni, várni, várni. Mert amit tudtam, azt elintéztem. Ilyen VISA, olyan devizaszámla (mindig is érdekelt…

Közben meg elkezdődött az ingóságok eladogatása. Az E-Mu párt meghirdettem vagy három napja, semmi reakció sehonnan, látszik, hogy van valami, v-vel kezdődik, a többi részét elfelejtettem, mert mostanában nem szajkózták eleget. Kicsit kezdek aggódni, eddig azthittem, különleges…

...mert ugye az sem elhanyagolható, ha már tényleg egy amolyan részletes tanulmányt akarok magamról. Évek óta el akarok innen takarodni. Aki ismer, az nyilván tudja rólam, aki meg nem ismer, az most megtudja. Utóbbi csoportosulásból, akinek 100 alatt van az IQ-ja, az majd mindjárt…

az utolsó munkanap.   Ilyenkor ugye természetes, hogy az ember elkezd akaratlanul is összegezni, még akkor is, ha egyébként az idegösszeroppanásba kergette olykor a munkahelye. Mert mégiscsak ezek között az emberek között töltöttem el az elmúlt cca. egy évet. És azt kell…

nem kellene agódnom, tudni lehet, hogy minden blognak kurvagáz az első pár postja, ez olyan tudományos tény, minthogy a nők nem pukiznak, a 32 centis pizza 29 cm, vagy hogy ha a macska kint van, bent akar lenni, ha bent van, kint akar lenni. Nekem meg szokatlan ez a fenenagy…

Mert hát ugyebár én nem vagyok róla meggyőződve, hogy ha az ember a fejébe veszi, hogy külföldre költözik, akor az az utazás a repülőtéren kezdődik az indulás napján. Nem. Inkább akkor, mikor az ember felmond a mukahelyén, eladja az ingóságait, lemondja az újságok…

a blog megkezdi működését.   Álljon hát itt indulásképpen Avi bácsi és az ő okfejtése a ködös Albionról.      Ment. Publikál.