Mert vannak ilyen ikonikus dolgaim, amiket használok, hogy ándergráund, meg arc legyek, meg hogy kényelmesebb legyen ez a prosztó dolog itt. Meg mert szerintem vicces (ld. a humorérzékemről szóló postot). Szóval lesznek ilyenek, őket majd a pillanat szüli, ilyen izék, hogy fiktív…

Mindig elfelejtem, hogy amikor azthiszem, sínen vannak a dolgok, megrendelem a daiquirimet és hátradőlök a karosszékben, felbaszom a napszemüveget és rendereutasítom a kutyát, na biztos, hogy akkor bólint be a gumizsiráf az ablakon (GLÓTAH!).   Tegnap magamhoz mérten abszolút…

mostmár olyan nüanszokra is, minthogy ruházkodás és közlekedés. A ruházkodással kapcsolatos teendőket úgy három nap alatt skerült nagyjából befejezni, melynek során én agyhúgykövet kaptam, anyunak leszakadt a fél lába, a répa pedig a butikból egyenesen inkább egy szudáni…