az idegesítő prducer.

....csak és kizárólag a producerekkel szemben támasztott előítéleteim miatt. Embereket basztatni ugyanis szeretek.

de a hétfő visszavonhatatlanul rányomta a bélyeget az egész hetemre. És még nincs fél tizenkettő.

A bonyolult reggel receptje: a hónom alatt a Macbookom csúszós tokban, a hátamon a táskám, amiben soha semmit nem lehet megtalálni 25 percnél rövidebb idő alatt, továbbá egy darab kontaktos fülhallgató rossz méretű szilikon plugokkal (az egyik kicsit tegnap elhagytam), egy lekésett metró és egy cappuccino a kezemben, ami tűzforró, és elfelejtettem kartonfogantyút venni hozzá. Szerintem ezt még maga Shiva sem tudná megoldani gondolkodásmentesen. Mondjuk ő talán nem bazmegolna közben (inkább leszedálna egy teljes földrészt).

És rohadtul fáj a fejem. És ma dögunalmas lesz a meló is, kommersz RnB-vel. És vállalhatatlanul hideg van!

Laurie-val pedig immáron hivatalosan is utáljuk egymást.

Imádok köcsög lenni. Nem tehetek róla.

Hát és akkor ne legyek cinikus.

Mondtam már, hogy utálok elkényeztetett, ostoba barmokkal együtt élni... depláne dolgozni?

...napok óta töröm magam a rohadt forgatókönyön. Már csak fél perc van hátra.

Azaz...lett volna.

Gondoltam átmegyek Laurie-hoz ugyanis, megbeszélni, hogy akkor jön-e a forgatásra kedden.

Na most kiderült, hogy neki van egy teljesen kész és jó forgatókönyve, scripttel, mindennel, amit holnap le is forgatunk.

Ez azt jelenti, hogy napok óta teljesen feleslegesen basztatom magamat halálra ezzel a dologgal.

de igazából nem kavar fel a dolog, mert ez egyben azt is jelenti, hogy elfelejthetem az egészet, s jó eséllyel még lesz is valami a leadandónkból...

...éééés végre rendet csinálhatok a gépemen.

de azért kijár egy alapos faszonrúgás, kiváltképp Manchaster-i zsenibarátunknak:

A Depeche Mode, és olyankor általában hosszútávon minimum megkérdőjelezhető hangerővel hallgatom. Általában rövid lefutású állapot, pár nap vagy hét alatt el szokott csitulni. Ma például ez ordít óránként legalább egyszer (pontosabban ennek a Song of Faith and Devotion-on található live változata):

Mert ezt is találtam, autentik Szuda M. Barna:

Vajon unalmas volt minden este

felolvasni, hogy a Kisvakond

ment, mendegélt  új nadrágot keresve?

Unalmas volt? Apa, mondd!

A cipőkötést elég volt megmutatni egyszer?

Te tanítottál meg beszélni?

Apa, ha te megöregszel,

én leszek otthon a férfi?

Mondd Anya, nehéz volt felemelned?

Milyen hosszú voltam, és mennyi kiló?

Ha most venném a számba a melled,

mondd Anya, az perverzió?

Melyik bögre volt az enyém,

a kék vagy a lila?

Anya, ha te meghalsz az életem közepén

azután kinek leszek a fia?

Ezúttal zenéről, azonos forrásból:

Gondolkodom pár napja, mi az a furcsa üresség, amit érzek, mióta itt vagyok. Gondoltam megkeresem az okát, biztosan alkottam valami teóriát erre is az elmúlt öt évben, és ez jó eséllyel dokumentálva is lett... és ezt találtam:

Ami úgysem érdekel a világon senkit, de a lelkiismeretem megnyugtatja, hogy írok valamit. Megizé, mégiscsak meg kellene őrizni a blog tanulmányfej-jellegét, egyszer majd tudjátok, hasznos lesz az utókornak.

vizuális fajta.

Avagy. Lehet szenvedni egyedül vagy ketten, de bővítve a törtet 2 vel, alul, felül is meg kellett szorozni. Avagy az emberi szenvedés egyedül és kettesben is konstans.

lyen transzcendens voltam

Vidacs kollégának mindenki tartozik egy sörrel, mert nem csak a 'zinternetbe száll be, de öt órát állt nekem sorba a Tűzraktérben.

De megérte (nekem, höhö), mert ez...:

...PRICELESS.

Érted, Szultán gyilkolja aeditkenénit.

termékeny a nap

G: neha meglepodom, mennyi arc rafert a fejedre

hogy a francba mondjam el hogy megértsed

mit érzek ha a hetedikről lenézek

hogy nem politizálok, és ezt ne úgy szoktam mondani, mint hétfő reggelente azt a bizonyos "soha többé nem iszom alkoholt" mantrát, hanem tényleg nem politizálok.

De most elkezdett aggasztani az itteni helyzet... mégpedig az, hogy majdnem biztos vagyok benne, hogy a briteknek elegük lesz- joggal- és kilépnek az EU-ból a picsába.

Azt meg azthiszem nem kell elmagyaráznom, ez rám nézve mivel jár.

extra korai kiadás, az alvási szokásokról:

nekem a padlo valahogy

hm

tul vizszintes

 

meg a Londoni éjszakához, mert érdekes dolgok jutnak eszembe erről a zenéről. Olyafélék, hogy lehetett volna-e másképp, meg mi lett volna, ha.

De tudom, hogy csak a hiányzás játszik velem. Valami érzelmi kóboráram. Nem jött sehonnan, nem megy sehova.

Ahogyan a Doki mondaná: 'inkább a világegyetem másik nagy rejtélyét tanulmányozom....a nőket.'

Angolul tudók megint előnyben (elsősorban Gábor) sajnos.

ma Galla Miklóstól

Tengerparton azért jó lakni, mert csak három oldalról vesznek körbe hülyék.

A tegnapi időbeosztással voltak problémák, de cca. 12 órát így is sikerült lehúzzunk főnökúrral.

A mai nap sem volt egyszerű.

Én denaturalizálhatom, de te ne denaturalizáld az ételt

Avagy kedves utasaink, tud valaki repülőgépet vezetni?

Ennek vajon van valami értelme?

(Mer akkor csinálja meg a házimat)

it was an ordinary day...

...eleinte.

Ismeritek azt a jelnséget, mikor egy nap látszólag tökéletesen normálisan indul, esetleg még valami apró, szokatlan pozitívum is van benne, aztán történik valami, és onnantól kezdve exponenciálisan egyre rosszabb és rosszabb lesz?