hogy az ember nem csinál semmit egész nap. Ennek eredményeképpen éjszaka nem bír aludni.

És ilyeneket talál, hogy

Méghozzá azért, mert kedden tízkor állásinterjúra megyek egy stúdióba.

Még nem örül, basszameg!

Mert az emberek nem hallgatnak elég jó és elég sok zenét, depláne nem abból a korból, amikor még a zenészek tudtak zenélni, voltak ötleteik, a hangemberek meg értettek a hangészkodáshoz.

Egyébiránt az alant látható borító az egyik legnagyobb kedvencem, ez valami hihetetlen jó ez a fotó, ez.

Patti Smith- Horses. 1975.

Olyan semmihez sem értő fütyik dolgoztak rajta, mint teszemazt Bob Ludwig. Mindezalatt én mínusz 13 éves voltam. Nem győzöm elégszer mondani- panaszkodni-, hogy a legjobb dolgokról egész egyszerűen lemaradtam.

Maradt nekem a szétzuhanó zeneipar, a diétás kóla és a megnyugtató tudat, hogy tízezer chippel már modellezhető egy nyúl agya. Erre mondják azthiszem, hogy szívás.

Eklektikus munkanap után díványon ücsörgéshez és masszív LSD-tripekhez egyaránt bátran ajánlom.

az a különbség, hogy az Abbey Road egy hét után visszaír az ember- senkiházi, ismeretlen egyetemista- levelére, melyben elnézést kér a késésért, megdícséri az ember CV-jét, reméli, hogy nem veszi el a kedvem a visszautasítás és nagyon sok szerencsét kíván a boldoguláshoz, míg a Music4 egy formalevelet sem küld.

Ez egyébként már azért meglepő, mert az Abbey Road-ra mi másért, poénból küldtem a levelet, azthittem, úgysem fognak válaszolni se, de legyen valami magasztosság is az akciómban.

hol a hiba az alábbi mondatszemelvényben?

magyarul ugy fog mukodni mint egy insert a desken

Ha már itt tartunk, Istennel nem régóta vagyok napi kapcsolatban- úgy egy éve, másfél-, de meglehetősen sajátos módon.

'EGO SUM VIA VERITAS ET VITA'

Na nem mondod, bazmeg.

....dacoló kölyök voltam mindig- vagy nem??-, a forrófejűségem pedig csak fokozódott így nagyobb koromra.

Ma úgy kívántam visszavágni a világnak minden szemétségéért és az engem érő sorozatos balszerencsének, és annak az Istennek, aki olybátűnik nem az én csapatomban játszik, hogy bosszúból vettem magamnak egy karamellás sajttortát.

Egyesek erre annyit mondanának, 'nőj már fel.'

Azthiszem erősnek lenni az, amikor az ember túléli az olyan helyzeteket, mint amilyenben most én vagyok.

Kicsit összedőlni látszik a világ. Tetsziktudni.

via iChat

10:47:11 PM D.: mennyibe kerulhet egy delfin? sokat eszik?
10:47:13 PM G: the average blue whale produces over 400 gallons of sperm when ejaculates
10:47:20 PM D.: OMFG
10:47:24 PM G: na az a nemmindegy
10:47:26 PM D.: negyszaz gallon?!

térhatású Mandelbrot-halmaz.

Több és bővebb itt.

Eltűnt a kinti bringatárolóból az a rozzant, agyonrozsdásodott, tengelytörött, rozsdás néhai versenybringa, amit úgy szerettem, mert annyira csóringerül nézett ki. Még álmodtam is vele.

Csúfos halál, mit ne mondjak.

today via South Park

ha velünk akarsz lógni, öltözz úgy, mint mi, és hallgasd azt, amit mi

...no kérem, valami készülőben van, de se a poént nem akarom lelőni, sem elkiabálni nem akarom a dolgot. Aki kíváncsi a kárrierem alakulására, csekkoljon vissza a hét második felében. Addig úgyis csak szájtépés lesz.

via iChat

'elegge egoista felfogasu az asztrofizika, mit ne mondjak.'

mert tökölődés ide, idegölő várakozás oda, hullafáradtság valahova, azért még mindig lelkes vagyok. Hogy pontosan mi iránt, azt nehéz lenne megfogalmazni, ugyanis most leginkább az egyetemes mindenséget foglalja magába (mivan??).

Bájosan be.

És az ultimate 'vásztákurva' fej.

Igen, tudom, szokjak le az iPhoto-ról.

...mert őszintén szólva semmi más értelmét nem látom a vasárnapnak, minthogy önkényesen és ad hoc kijelölje az emberiség a semmit sem csinálás napjának. Isten ezért teremtette a vasárnapot (mások szerint a szombatot).

Úgyhogy megragadván az alkalmat én semmit nem csinálok, azon kívül, hogy próbálok megszabadulni az egyébként meglepően mérsékeltre sikerült másnaposságomtól.

A tegnap estéről annyit, hogy Katie születésnapját ünnepeltük összesen három(?) kocsmában, életemben először ettem Subway-ben (pedig otthon is szemeztem már vele egy ideje) és újdönsült (szó szerint, bruhaha) barátunk, Dan leszbikusnak nézett.

Furábbnál furább dolgokat sikerült meginni, a három pohár Californiai bor, a Corona és a Beck's tulajdonképpen gyereknek való matériák, de az a lila, folyékony almazállapotú idegentest, na az valami brutál volt. Ugyanezt kis ízmódosítással lenyeltük egyébként kék, zöld és narancssárga kivitelben is. Ezt ha valaki visszaadja, egy egész Diznis kifestőkönyvet rittyent a felmosóvödörbe seperc alatt (nem történt meg, spekulálok).

Képek majd lesznek, ha a többiek magukhoz térnek.

No hát akkor a heti berúgás is letudva, ugye. Rávettem Caroline-t, hogy kérje el a pultos srác számát, tökjó, hogy mások kpcsolatait mennyire folyékonyan és egyszerűen tudom menedzselni, muhaha.

Ittam két pint nagyon furcsa színű tényállást, aminek egészen konkrétan haribo macicukor íze volt, pedig vodka volt benne.

...az egész estére az imént megittam fél liter tejet, szóval vicces lesz az éjszaka további része. Katie-nek volt egyébiránt születsnaplya.

És akkor most jöhet a Queens of the Atone Age-re zuhanozás.

ÓBAZMEG. Most minnyá kiderül, tudok-e még képet beilleszteni.

Jó, oké, akkor most leszögezném: én kurvára utálok munkát keresni. A munkával semmi bajom. Az álláskereséssel van. És mielőtt bárki azt hiszi, hogy a munkanélküliség=pöcslógatás, hát nem, mert a munkanélküliség egy olyan dolog, amit azonnal el kell kezdened, amint felbredsz reggel (délben), és egész nap csinálnod kell, egybilliárd levelet küldeni, rágni a körmödet, kuncsorogni, stresszelni. És a munkanélküliségnek nincs vége délután hatkor. És elég szarul is fizet.

Ma kiment még kb. húsz levél. A tegnapi körből visszajelzett három hely, kettőnél nincs üresedés, sőt, a harmadiknál sincs, ott viszont van gyakornokoskodás.

Persze, nyilván telhetetlen vagyok, de négy-hat hétig úgy melózni, hogy nem tudok bejárni az egeyetemre és egy fillért sem kapok érte, nem túl realisztikus, amellett, hogy kecsegtető a kapcsolati tőke, meg az esetleges tapasztalat (kávét főzni pl. kurva jól meg fogok tudni tanulni).

Találtam BBC-s gyakornoki állásokat is, rövidebb-hosszabb időre, azokba is bele kellene ugrani, mert a 'BBC' bármilyen renoméban jól néz ki. Meg egyébként is.

Az egészben a várakozás a legidegesítőbb. Ha tudnám, hogy sehova sem tudom magam bekönyökölni, vagy hogy aha, lesz egy hely, ahova igen, egészen ellennék, mint hal a szatyorban, de így, hát így nagyon szar.

Véleményemet a rohamosztagosok is osztják.

aki kitalálta a digitális rajztáblát.

Merthogy ráordítottam répára, hogy mostmár találják ki, mi lesz szilveszterkor, mert november közepe van, ha még nem tűnt volna fel (nekem amúgy nem). Félórával később lefoglalta a szállásukat. Hoppá.

Nekem egy mailküldés is húsz perc hezitálás.

Szóval kérem van rá némi esély, hogy annyi évnyi elbaszott kötelezőbulizás után végre lesz egy jó szilveszterünk itt Londonban.

Hoooraaaaay!

London előnyei. Itt legalább van 36 működő stúdió, bruhaha....

36.

Ennyi stúdiónak írtam.

Egyenként, mert nem cc-zük.

Figyelitek ugye a szarkasztikus kisvirágot?