ha akkora a kupleráj a gépemen, hogy már nem látszik a desktop background?

de ez most tetszik. Végre nem idegesítő, autentikus macskaszinkron.

Meg kell valami alantas cukiság az alábbi véresen baszodpesszimista és mindamellett eltökélt Ítéletnapja-feeling után.

Most pedig kedves emberek, eljő az igazság pillanata, mikor kiderül, mit ér az ember lánya a stréberséggel, stúdió- és hangosító gyakorlattal, B kosárral.

Bizonyára rémesen tanulságos lesz.

kép a papertstreetaudio-rol, csak a tisztesség kevéért.

Gyermeteg alkoholizmus, epres ciderrel, befűtéssel, meleg takaróval és macinacival. Ja, és esik is.

Mostanáig írtam DVD-t. Hogy ez hogyan lehet?

Mint mindig, most is megmagyarázom, avagy DVD-írás 2009-ben, Angliában.

Az egész úgy hat fele kezdődött (vigyázat, az eggyel alábbi post késésben van, mert szétcuccolódott az egész, ahogy tanult kolléga mondaná).

...ez is kész.

Még ki kell írjam DVD-re a vágott videót, de aztán tényleg ennyi.

Valami elbaszottul kimerült vagyok, meg kell jegyezzem. Az elmúlt három hétben folyamatosan valami istentelen fordulatszámon járt az agyam, mostanra pedig menthetetlenül belesüllyedtem a low battery-stádiumba, úgy kell magamnak ígérgetnem, hogy na, még le kel vinni a fehérmosást, el kell mosogatni, DVD-t kell írni, de aztán tényleg vége a mai napnak, de tényleg, komolyan, már csak hét homokbuckán kell átjutni.

Az esti program ennek megfelelően pizsama+epres cider (legújabb szerelmem, olyan bizarr, hogy már attól finom)+ butafilm, hogy holnap újult erővel (bruhahaha) eshessek neki a munkakeresésnek.

Állapotomhoz passzoló zene. Mer' azé attól még POP vagyok (ez a jelző meg annyira szánalmasan rossz, hogy sokadszorra is röhögnöm kell rajta).

Katie rácuppant az ACECAD-re.

....oké, kimerült vagyok.

Ennek örömére ma este nem lesz rajzolás, hanem kilenckor elkezdünk 4 szobát nézni az én javaslatomra- pub helyett, mert nincs pénzünk, sörünk viszont csodával határos módon van-, utána meg megírom a scriptet (na persze, mesemondó).

Luke kiköltözött, helyére jött Matt, aki csak úgy mellesleg mint Caroline good old fuckbuddy-ja vonult be a köztudatba. Igazából kétszer találkoztunk vele, de már most rajta élezzük a nyelvünket. Jaj, de imádok gyerekes és rosszindulatú lenni.

Pampogás helyett inkább kiugrok és megcsiszolok egy banánfát.

Felfedeztük az ultimate létigazságot.

Az alient mindig ki kell szivattyúztatni az űrbe.

E szerint éljetek, emberek.

a Chelsea Megastore-ban. Eredmény (több más között):

Ünneplendő, hogy a forgatókönyv a harmadik percnél jár, 'Elbaszottul jó videoklipek' különkiadás most.

WC-papírt vettem.

...de ha jobban meggondolom, a nyalóka-fülű Starbuck's bögrével kezdődött az egész.

 Ilyenkor általában az történik, hogy kitör belőlem az aranyos, szeretnivaló kislány, nem figyelek, és megveszek valami aranyosat, ahelyett, hogy az egységesített hidegvérű produktumokat választanám, vérprofihoz méltóan.

Én is ember vagyok, na.

Jön a tél.

...mert nem elég, hogy hadilábon állok napok óta a fülesemmel, most beköltözött az E-Mu pár, és pillanatokon belül agyfaszt fogok kapni, mert térben és időben (háááéstéllegbaszki) is széjjelebb tudnám tenni a lábaimat a hangfalakat, de túl rövid az RCA kábel, megmondtam, bazmeg, én mindig mondtam, az RCA egy fos.

Azt meg, hogy sweetspot, el lehet felejteni, ki lehet törölni.

óbazmeg, nem vettem WC papírt, mehetek a boltba...

Ja, és a papírok most rendben vannak, ellenben álmomban meg fognak fojtani a kábelek, ez szilárd meggyőződésem. Reménytelen kísérleteket teszek a rengeteg megrendszabályozására, de semmi esélyem, ördögtől való dolog ez.

...azzal, hogy család tegnap elhagyta Nagy-Britanniát, nekem is elkerülhetetlenül vissza kell magamat tuszkolnom a normális kerékvágásba, hogy újra egy ilyen különleges közhellyel éljek.

Tegnap pár órát szomorkodtam, de mire hazaértem, elmúlt, meg mondjuk negyven másodperccel az ajtó becsukódása után azthiszem elaludtam, szóval tulajdonképpen minden adott lenne, hogy folytassam vérverejtékes dübörgésem és POP legyek, hehe, de mégis csak rólam beszélünk, ugye.

Eklektikus cím, mi?

Van oka, persze hogy van.

Ma kéremszépen megkaptam az otthoni cuccaimat, a kedvenc IKEÁS takarómat, a monitorjaimat- amivel kezdetét vette vérverejtéke akusztikai csatározásom, hogy ne a következő szoba közepén legyen kb. a stereo-tér közepe, stb-, egy teljes fiókot ki kellett ürítsek, hogy elférjen a Pick szalámi meg a kolbászok (dzsízöszkrájszt). Van finom borom is, bár nem 2000-es hatputtonyos, hanem '99-es és csak háromputtonyos, de jó lesz. Na meg a lekvár, ugye...és kaptm Starbuck's-os begrét, és a London Aquarium-ba olyan poharat, ami tudjátok, két réteg műanyag, közte valami vízszerű dologgal, csillagokkal meg úszkáló figurákkal, mint amilyen négy éves koromban volt és imádtam, csak eltört, asszem.

Mielőtt belekezdenék, elmondanám, hogy azért nincsenek fényképek, mert az egyiket itthonhagytuk, a kamerába meg elfelejtettem beleteni a memóriakártyát. Paff, pedig ha valami, hát a mai nap megért volna néhány fotót.

Kacsasült, töpörtyű a hűtőben, holnap átjön Ealing-be a gyulai kolbász, a hangfalaim, a kedvenc IKEA-s pöttyös takaróm, aminek remekjó otthoni mosószer- és a csomagolásnak köszönhetően némi Gyulai Füstölt-illata van. És találtam télikabát, ami nálam kurvanagy szó ám.. meg ittvan a család is, na jó, most épp a város másik végén, de akkoris.

Most valahogy így (köszönjük Katie-nek), hogy

Figyelitek ugye az elégedett óvodás-fejemet?

Na, nehogy valakinek hiányérzete legyen... egy napig nem blogolok és máris a fejemen ugrál fél Budapest (önfényezés vége).

Tegnap prezentálnom kellett HughGrant óráján. Nem volt egyszerű.

A helyzet az, hogy Andy (aki nem Andrew, véletlenül sem egyezik a kettő), házalásos módzserrel hozzájutott egy munkához egy Londoni stúdióban.

Ez némileg alátüzelt az egyébként sekélyes és nem sok jót igérő perspektíváimnak, azaz ha túl vagyok az összes kibaszott leadandón, akkor

1. annyira beszombatolok, hogy fél éjszaka órát fogok szerelni

2. összevissza töröm magam a bringával

3. házalni kezdek a stúdióknál.

A metódus valami hihetetlenül triviális volt, már-már röhejes: ember ráguglizott a top 15 Londoni stúdióra, írt nekik e-mail-t, azok meg visszajeleztek. Kettő behívta interjúra, az egyik állást megkapta, másnap délben kezdett, mint booking assistant.

Nekem meg ugye felhorgadt a cinikus irígységem és méretetlen egoizmusom, hogydemérnemén, egy darabig bosszankodtam rajta, aztán úgy döntöttem, hogy miért ne? Majd letagadom, hogy nő vagyok. Vagy nemtudom.

Hihetetlen egyébként, hogy mennyire képtelen vagyok értelmes magyar mondatokat konstruálni. Szövegkohézió, alanyegyeztetés, az mi a picsa?

Szeretnék kérni egy össznépi

'TEVAGYALEGJOBB'

csataordítást.

(Különben rátok uszítom Trabantot, és Sober Dave-t a hetedikről. Egyik durvább, mint a másik, a medve ehhez képest semmi!)

...és lassan eljön az ideje- mondom LASSAN- hogy beszerezzem életem első saját mikrofonját.

SM58, I love you.

Egyébként jelenleg deszkázunk és BMX-ezünk a konyhában, Kayleigh felgyújtotta a sütőt, nem látni a füsttől, az asztalon szétszórva a ketamin - ugye ugye, az ismerős jelenet, 'nééézd meg mit csinált velünk az Isten! -Nem az Isten volt, te voltál!-, szóval csak egy szokásos este a kollégiumban.

Same old, same old.

Ezzel azthiszem letudtam a heti értelmetlen post- omat.

...vegyes. 63%-ot kaptunk (ez nem jelent semmit, ugyanis valami iszonyatosan hülye rendszerben értékeltünk, köze nincs se az ABC, se 1-5 skálás osztályzáshoz, fél óra volt csak az, míg Katia elmagyarázta, hogy is van ez), aminél én jóval többre számítottam, és kicsit csalódás is, de szívesen kenem a csoportmunka kártékony hatására. Meg aztán vígasztal némileg a tudat, hogy 69% volt a legjobb eredmény egész nap.

Mi voltunk szerintem az egyetlen csoport, aki konkrétan semmit nem felejtett el, sem kiöltözni, sem elhozni az órára a prezentációt, előbbi kevesebb, utóbbi sok (gyakorlatilag a csoport 3/4-e) embernek okozott nehézséget.

Nem égtünk le, sőt, relatíve jól nyomtuk, de a büszkeségem és maximalizmusom magára baszta a szobája ajtaját és nem hajlandó kijönni már órák óta.

Holnap HughGrant, egyedi munka, meglátjuk, hogy mi sül ki belőle, azt nagyon meg kellene tolni, az Autechre is, HughGrant is, meg a morgolódó büszkeségem is megérdemelné.

Egyébként ahogyan most állunk, a holnapi előadás valami itentelen lebőgés lesz.

Nem is beszélve a csütörtökről.

Tudjátok mi jön?

TRABAAAAAAAAAANT!

kurvára nem fogok dolgozni.

Ez így mondjuk nem igaz, mert pillanatokon belül elkezdek szarakodni a DVD Studio-val, de fél óránál többet azzal sem leszek hajlandó foglalkozni.

Kiderült, hogy a forgatókönyv+ vágás határideje jövő péntek, úgyhogy baszottul kényelmesen be fogom tudni fejezni. Ma kicsit átigazgattam, raktam rá felirat, meg minden kurvaanyja (bocs, nagyon fáradt vagyok, ezért a választékos nyelvezet) úgyhogy a vágás már tényleg rendben van, csak DVD-re kell égetni (ilyenkor tudok buzira örülni, hogy nincs DVD-író a gépemben).

Holnap pedig sor kerül az első prezentációnkra, szépen ki kell öltözni, meg minden, csütörtökön pedig ugyanez HughGrant óráján, csak nem csoportban, hanem tökegyedül. Vicces lesz. Bizonyára.

Hazafele elment az orrom előtt az E8, de én titkon örültem neki, mert így volt ürügyem beugrani a Starbuck's-ba egy karamelláscsokira és egy régóta áhított blueberry cheesecake-re. Ááááá, mennyei! Megérdemeltem.

Most pedig lecsekkolom, melyik a legbutább film a HDD-men, és azt fogom nézni.

Ja, és

Legkurvajóbb Flashjáték Direkt A Bátyámnak Címezve