'A kockázatok és mellékhatások érdekében ááhhh rohadjámeg csinájjamitakarsz.'

Mégpedig azért, mert rámtör tőle a honvágy. No persze ennek a közvetlen kiváltó oka, hogy család jön a hétvégén, én meg hiába örülök neki, a kapcsolódó érzelmek is felütik a fejüket (pontosabban meg-, az enyémet). Nem arról van szó, hogy haza akarok menni, csak dolgokat hiányolok, amik otthon körülvettek, a magaménak tudhattam őket, itt meg nyomukat sem lelem.

Egyébként fennvan a hold, baromi alacsonyan, és mivel sikerült megcsinálnom a kamerát- rájöttem, hogy azért fényallergiás, mert maxra van tolva az EV-, le is fotóztam nektek jó szar minőségben. Meg az én kedvenc M4-emet.

a kemény csávót. Vagy ahogy tanult barátom mondaná, NAGYON KUTYA.

És most Jacksoff.

én pedig itthon ülök és rajzolok. Még mindig toucpaddel.

Válogatás:

Nos, ebben a postban most azért lesz sok a hejjesírási hiba, mert irtózatosan fájnak a kezeim.

Végeztem ugyanis a HughGrant-nek leadandó esszémmel is (gábornak valaki adjon egy kockacukrot), ami azt vonta maga után, hogy nem lehetett tovább tökölni, neki kellett állni a videós leadandóknak..

de délután öttől nyolcig esszét írtam, nyolctól mostanáig pedig videót vágtam. Az alábbi kép tükrözi a legjobban jelenleg szellemi állapotom.

És most pedig Jacksoff.

azon koncepciómat, miszerint....

...miszerint minden hangmérnök agyhalott.

Egészen nehéz úgy koncentrálni a feladatra, ha közben annyira kell röhögnöm, hogy szószerint majd bepisilek, és HughGrant csak tolja a poénokat, én meg legszívesebben elordítanám magamat, hogy úúúúúristenbazmeg, aztán besírnék a röhögéstől és elterülnék a földön. Olyan volt a mai órám, mintha letolták volna a torkomon az index teljes (Nagyon) Elvont Viccek-topikját.

-...what's channel 26?

-International rescue. Calls me on duty.

HughGrant for president!

...ugyanis leadtam a leadnivalót, elismervényt is kaptam róla, hurrá! Előadás nem volt a töbiek prezentációi miatt, úgyhogy Laurie-val hazajöttünk. Mondjuk ha ezt tudom, nem ácsorgok már reggel nyolckor a köyvtári nyomtatóknál, hogy hogy a picsába kell ezt munkára bírni.

Asszem ma estére veszek egy öveg bort, pont jól fog jönni az esszé, forgatókönyv, script és kisérőlevélírához.

Ugye.

Merthogy azt hinné az ember, hogy most akor pihenek, de nem, abban a pilanatban, hogy rányomták a pecsétet az egyetemen az átvételi buzonylatra, hangos reccsenéssel reámszakadt még háromszor annyi munka, mint eddig.

Megfogokőrülnigenigenigen.

Igen, sok ilyen rémunalmas post lesz még.

Azt el tudná valaki magyarázni nekem, hogy a biciklizéstől miért nem a lábamban, hanem konkrétan mindkét karomban a csuklómtól a nyakamig van izomláz?

Az, hogy könyökölni és hasonfeküdni nem tudok, részletkérdés.

...azt szögezzük le, hogy a Mötley Crüe világéletében atomjó zenét csinált (najó, mikor Vince Neil nem volt egy darabig, akkor mondjuk pont nem), de én bizony a glamrock-on, mint jelenségen ezerszer és milliószor tudom magamat szarrá röhögni.

A kedvenc részem, mikor Nikki Sixx-nel lángol a combja, na meg konstans-nosztalgikus-komikum Vince Neil csípőmozgása. A nyolcvanas évek kéremszépen magába foglalja és túl is szárnyalja a világ összes humor-definícióját.

Embed nincs, köszönjük a Universalnak, szopjanak le egy taliga burundukot, ehun a link, hogy

MÖTLEY CRÜE- LIVE WIRE

Ahogy így átnéztem a teendőimet: bizonyára meg fogok fulladni a melóban az elkövetkezendő két-három hétben, és mire család ideér, már csak annyira leszek ideges, hogy az első rossz szóra hajtok át rajtuk a betonharcossal.

...az antiszociális viselkedés egy eddig ismeretlen szintjét hozom.

...és kezd kiborítani.

...azthiszem elérkeztem bringás pályafutásom első

'MOSTHAGYOMABBAAPICSÁBAAZEGÉSZET' 

pontjához. Illetve nem, mert abbahagyni nem akarom, csak a faszomért kellett hazarohanjak feleslegesen???

Na kérem, ilyen egy elbaszott nap.

Reggel felkeltem, hogy ugye megyünk a Bay66-be ugrálni, leégetni és összetörni magam (ez később sikerült is). Mire indulnom kellett, hogy Simonnal találkozzak, már olyan ideges voltam, mint egy beszpídezett mókus. Megint sikerült beragadni a bringával a kibaszott beengedőkapun a metrónál, és wait for it, odaértünk a helyre, aholis kiderült, hogy az iskolaszünet miatt BMX csak délután öttől mehet be a parkba.. nembaj, tudunk itt egy másik parkot. Irány oda.

a zeneiség korlátait illetően. Szüleimnek dedikálva.

Mert manapság ezt is lehet.

Aphex Twin best of, első fejezet, Come to Daddy.

Ajánlom megtekinteni magát a klipet is, aki még nem látta volna, mert LEGEND (bár az MTV nem volt hajlandó játszani, bruhaha).

Én már másképp nézek a lakótelepekre...

Van itt ez:

A kérdés a következő. 

Vél valaki felfedezni benne bármilyen ritmikai összefüggést?

Próbáltam megközelíteni, miszerint indultam 4/4-ből (muuuuhahahahaha), 3/4-ből, akármitizennyolcadból, törtütemből, de semmifle használható eredményt nem kaptam, azt meg mégsem írhatom az elemzésembe, hogy hát, ennek igazából nincs ritmikája. Semmilyen.

Mert én bazmeg hallom, hogy van! Persze lehet, hogy amit hallok az a MAX és a kapcsolódó logaritmusok egy idő után felfedezhető ismétlődése, de nem hinném. Segítség.

Nincs itt valahol egy zenész??

Nem tartom magamat irigy embernek. Ha valaki megkér valamire, igyekszem segíteni. Azt már rosszabbul viselem, ha kérdés nélkül kiszolgálja magát, és a legrosszabban azt, ha a kajámról va szó.

Mert most egy kicsit felbasztam az agyamat.

hogy másnak is lassan tölt-e be a blog az utóbbi 2-3 napban, vagy csak nekem?

Na szóval pénteken összeszedtem magamat és elindultam Southbank-re. Mivel a kártyámról nem tudok pénzt felvenni, és azthittem, hogy nem lehet a Brentford-i állomáson kártyával jegyet venni, gy aztán némi rohangálás és sikertelen ATM-kísérletezgetés után elindultam metróval, hogy kb. egy óra alatt tegyem meg az utat, 25 perc vonatozás helyett..

Az előzőt elbasztam. Ugye. Maradt a tartalékkkártya.

Amit az imént beleejtettem a budiba.

Egyes alá, leülhetek.

baja nem lett, de én kurvára röhögök.

Az, hogy ma reggel jött egy felszólítás a kollégiummenedzsmenttől, hogy katasztrofális állapotban van a konyhánk- és tényleg-, és ha nem teszünk ez ellen valamit, ki leszünk rúgva a picsába.

A dühítő a dologban, hogy ezt a mocskot nem én, meg nem Katie, meg nem Alex csinálja, hanem azok a faszok, akik idejönnek majd minden este, szétbarmolják a konyhánkat, a szemetet pedig itthagyják a picsába. Most éppen konyhát takarítunk, habár nekem épp az egyetemi könyvtárban kellene lennem, de sebaj. Attól tartok azonban, hogy hiába rakjuk össze a helyet, legkésőbb hétfő reggelre megint ugyanolyan ordenáré majomhányás lesz az egész.

...arra meg egérfasznyi esély sincs, hogy esetleg a kedves vendégeink megembreljék magukat és kidobják a a másfél méterre lévő kukába a rohadt sörösüvegeket, meg ne borítsák ki a hamutálat legalább háromszor (arról nem is beszélve, hogy esetleg ki is lehetne néha pucolni, ha már nem akarunk lebukni a dohányzással).

Jajbazmeg.