Emlékeztek arra a postra, mikor említettem, hogy belefutottam az egyik BMX-es csávóba?

Harmadéves, filmszakos, Manchester-i (a Lancashire-i malackák otthona (sajnálom apu, de City-drukker)) és a kilencediken lakik. Ja, igen, hogy ezt honnan a faszból tudom, ugye...

Hát én mostmár tényleg nem tudom, mi van velem, de egyre furább dolgokat csinálok.

No kérem, vasárnap lévén délig aludtam, aztán valahogy rávettem magamat a fürdésre is. Itt volt a rendőrség, Luke-ot- mondjuk feleslegesen- bújtattuk egy darabig, aztán elláttam a halálbeteg Andrew-t némi gyógyhatású készítmény-csomaggal, mert megszólalni is alig bírt.

A torkom fáj a cigitől, úgyhogy most megpróbálok vele leállni. Legalább egy kicsit (ez magamat ismerve úgy este nyolcig fog tartani). A lelkiismeretem tehá tombol, vettem joghurtot, Innocent (banános-epresest), és eljött az ideje az időközi tisztítókúrámnak is, úgyhogy vettem Naan-t és Madras Curry lesz az ebéd, kétszercsípős fajta.

Zene következik, hogy lássátok, zajlik az élet.

sza-sza-sza-sza-sza-sza-sza-sza--szabószilvi-szabószilvi-sza-sza-sza-sza-sza-sza-sza szabószilvi

Reverse?! - Fatboy Slim - Rockafeller Skank from Keith Kornson on Vimeo.

Röviden ez a mai nap.

Hajnival találkoztam, mert meg kellett ünnepelni, hogy még legalább hat hónapig itt lesz  szép Britanniában. Felvettem Waterloo-n (csak röpke 40 percet késtem), aztán mivel onnan csak 500 méter a South Bank-i játszótér, elcsattogtunk oda is a kedvemért (jövő hétvégén pedig már bringával megyek, ha sikerül rendbetennem a stucnimat, a hajtókaromat és a jobb térdemet), hogy jól ne vegyünk könyvet (mert éppen könyvvásár volt, mindkettőnk fejében hirtelen kigyulladt az ALERT felirat), én merítsek némi motivációt a bringázáshoz, megnézzük a temzét, satöbbi. Aztán némi keresgélés után eljutottunk a Leicester Square-i IMAX-ba. Na már most én ősidők óta nem voltam moziban. Nincs rá igényem, sosem szerettem igazán. Gondoltam, egyszer élünk (reinkarnációs tanfolyam for president), nézzünk bele a District 9-be, végüiis Peter Jackson is, az egekig is magasztalták, adjunk neki egy esélyt...

Képes beszámoló következik.

Na, most ilyen newave leopárd vagyok. És ez már gyógyul. Most képzelhetitek, hogy nézett ki a lábam a történéseket követő reggelen.

Képek hajtás után.

Bizonyos hasonlóságot vélek felfedezni magam és a South Park-béli Stan között.

Mingyá' megyek én is, beadom a padkát az Elthorne Park-nál (szarkazmus, béjbe, szerintem még gyalog se tudnám, nemhogy bringán), csak előbb kijózanodom. Tudtátok, hogy a mosástól be lehet rúgni?

Elnézést, részeg vagyok.

Alex és Lauri félmeztelenül verik egymást papuccsal a konyhában.

Rettenetes dologra döbbentem rá.

Az elmúlt három hétben annyit söröztem, hogy a szervezetem alkalmazkodott a konstans véralkoholszinthez. As a result

SEGÍTSÉG, NEM TUDOK BERÚGNI!

Idegállapotom pedig továbbra sem hibátlan.

Hazafele a shuttle-ön belémkötött egy gyökérkezelt, de sikerült úgy bealáznom és olyan rondán néznem rá, hogy tíz perc múlva a leszállásnál bocsánatot kért, meg ő izé, nem is úgy gondolta.

Pedig már tervezgettem, hogy ha kicsit távolabb érünk a busztól, megmasszírozom a prosztatáját egy lámpaoszloppal. Biztos a koránkelés.

Mint mondtam, nem hibátlan az idegállapotom.

Ja, a megfejtés pedig természetesen ttááálllaaat.

Na, ma megvolt a nyálfolyatósan unalmasnak ígérkező Audio Theory előadásom. Az előadónk kurva jó arc, egyébiránt olyan, mint Hugh Grant, csak nem nyáladzik, viccesebb, nem buzi és nem kell kötelezően nézni minden nemzeti ünnepen. Ja, azt mondtam már, hogy nős?

..és félrészegen kóválygáshoz.

-Ám on fáááéééjööör-

Stevie Wonder using Twitter

de nyilván mindenki tudja, mi lenne.

Szóval az egyetemi lét tegnap újra elkezdődött annak minden nyűgével és jellegzetességével együtt.

A saját magam megnyugtatására felidézem Pip bácsi professzionalizmussal /perfekcionalizmussal kapcsolatos intelmét, ami úgy szól, hogy

'as long as you can have a good laugh, you survive.'

Nekem athiszem pont az a bajom néha, ami Ellen Ripley hadnagynak volt:

mindig mindent túlélt.

hogy a szívemet ezennel lehúzom a vécén.

Sőr és gyűrött fej erősen ajánlott.

Igen, tudom, a Gorillaz 2000 óta ciki, de nem érdekel.

-türürürürü-türürü-türürürürürü-

Ezúttal talán még megdöbbentőbb tartalommal, mint az előző kiadásban.

Ugyanis most a Depeche Mode-ot fogom lehordani a picsába.

Először tekintsétek meg a Sounds of the Universe album (ami már önmagában megérne egy anyázós postot) Hole to Feed c. számára készült klipet:

Na. Zanzásítva a következőképpen néz ki a dolog:

Ami ráadásul még tegnapi.

Kezdem az elején. Mikor elhoztam a bringát múlt hétvégén, láttam, hogy az üléscső tövében a gyűrűnél (nem pivotal cuccról van szó) van valami fura fehér folyadék, mondom biztos valami maradt a kicsomagolásból vagy az összeszerelésből, meg egyébként is nem leszarom, hiszen itt van az új bringám a kezemben.

Aztán tegnap nekiálltam, hogy állítsunk már egy kicsit az ülésen, mert flathez ez alacsonyan van, nem érem el. Örültem, mint majom a farkának (vigyázat, vicc!: mi az, folyékony és banánízű? -MAJOMHÁNYÁS!), hogy még pont megfelelő Allen-em is kerül hozzá a szegényes eszköztáramból. Hát húzom-húzom, tekerem, meg sem mozdul. Akkor jobban megnéztem, látom, mi ez a fehr cumó itt, és PAFFF! leesett a tantusz.

EZEK ODARAGASZTOTTÁK AZ ÜLÉSCSÖVET!

Már felhívtam őket, holnap viszem be a műhelybe, és ha már ottvagyok, az első féket is rendberakatom, mert ugyan tudom, mit kéne vele csinálni, csak kurvára nincs se bowden-vágóm, se megfelelő méretű csavarkulcsom. Meg szerintem egyébként is elég trehányul volt rá felrakva a fék, úgy egyáltalán. Öt hétig ingyenesen szerelnek, hát dolgozzanak is meg a pénzükért. Vagy az enyémért. Vagy mittudomén.

Köszönöm, Evans, made my day.

Odaragasztják az üléscsövet, istenem....

...az imént a parkban egy sikeres barspin után akkorát ordítottam, hogy a száz méterre levő társaság egy pillanatra abbahagyta a bulizást.

Nem ismerek magamra.

A lábam pedig egyre amorfabbá válik, igen kívánatos látvány (NEM).