Aztán a végén még kiderül, hogy érdemes iskolába járni. Ma például- igaz, hogy szervezési gondok miatt lekéstük az óra első fél óráját- Katia órájának az volt a tanulsága a számomra, hogy a mai elektronikus zenét konkrétan a dadaistáknak /futuristáknak köszönhetjük, na meg hogy az IDM az 1930-as évek óta lófaszt nem változott, de komolyan. Csak a samplerek lettek fejlettebbek, ja igen, meg feltalálta az emberiség a törtütemet, és ennyi. A koncepció és a hangkészlet ugyanaz, mint Luigi Russolo idejében (azzal a különbséggel, hogy az Aphex Twin koncerteken ma már nem veri össze a közönség az előadókat. Legalábbis ritkán).

Ma hallgattunk mindenféle playlisteket 1910-1930-ig, és a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy pontosan ugyanazokat a csörgős-kaparászós effekteket hallom, amiket a majd alább is hallgató track-ben, for example. És Russolo mondá:

'Noise is the sound of music for the next century'.

Jujderossz a cím, mi?

Lássuk, mi történt. Luke-ot kidobják a kollégiumból, harminc napja van találni új kérót, ennek megfelelően az elmúlt pár napban olyan szinten vágta tönkre magát, hogy még a ridegebb emberek arcára is kiült az aggodalom. Nem mondom, én is gyakorlatilag megszakítás nélkül másnapos vagyok és reggelente rendszeresen Sean Burns hasonmásaként ébredek fel, de ennyire nem súlyos a helyzet. Még mindig van bennem tartás és elkötelezettség, például ma reggel is igenis felkeltem, összeszedtem magamat és bementem az egyetemre, annak ellenére, hogy reggel nyolckor legalább kétszer estem el az ágytól a zuhanyzóig vezető úton (hozzávetőleg 3 méteres távról beszélünk).

Most egyébként, hogy annyiszor vagyok másnapos, mint előző életemben szerintem összesen soha, górcső alá vetettem a különböző népi gyógymódokat és ősi román szokásokat másnaposságűzés témakörben.

that Mauro Picotto helps you bunnyhop?

A közhelyes, mégis baszott jó cím után lássuk, miről is fog szólni a post.

A múlt héten ugye belecsöppentem az angol underground és kevésbé underground zenei életbe, és ma esett le, hogy súlyos addikció kezd nálam kialakulni.

Mert a D112-n kívül szerintem még nem csináltak semmi értelmeset, erre az a 4 füles a bizonyíték, ami az utóbbi másfél évben tönkrement a birtokomban.

..péntek este megdöglött a jelenlegi fülesem is (k 317), úgyhogy ma rászántam magamat, hogy vegyek egy újat. De nem csak ám újat, hanem in-eart. n, a megrögzött in-ear gyalázó troll, én, in-ear fülest vettem, és képzeljétek, oda vagyok érte meg vissza. A Közepe lehetne kicsit testesebb, a magasok sem csilingelnek úgy, mint egy Genelec main monitoron, de 17 fontért nem is várom el. Az egyetlen furcsasága, hogy relatíve nagy az alapzaja. Sehol sincsen feltüntetve persze a SNR-ra vonatkozó adat, úgyhogy ezt csak akkor tapasztaltam, mikor itthon belehallgattam (az HMV-ben nem lehetett, higiéniai okok és egyebek miatt, úgyhogy egész úton hazafelé görcsöltem, hogy na kibasztam-e egy kis pénzt az ablakon, vagy nem), de ettől függetlenül nem okozott csalódást. Ha úgy nézzük, egész jó vásár volt ezért az árért, pláne ha azt veszem alapul, hogy a K 311-re kicsengettem anno vagy 10 000 forintot, vagy mennyit.

A terei sem rosszak, már ha lehet ilyenről beszélni egy fülhallgató kapcsán, egészen levegős, nem az a medence alján urduul motyogós, mint a legtöbb ilyen kialakítás.

Skullcandy-t mindenkibe, AKG-nak meg Trabantot a picsájába.

Ma este viszem biciklizni, meglátjuk, hogy bírja, egyelőre kibaszottul alárak a BBC-s mixeknek, de a gyerekbetegségek és a legfőbb jellemvonások úgyis csak pár óra bemelegítés után jönnek elő. A dubstep jól áll neki, meg bármi, ami electrohoz közeli, és egész nagy inputnál sem kezd el könnyezni és nyüszíteni. Meglátjuk, mit szól egy Ride the Lightning-hoz, vagy egy Propagandhi-életműhöz.

Nabi nerd-blokkunkat olvasták, aviszonlátásra.

Kezdjük a napot valami heroikussal.

szeretnék tisztelegni elsősorban Twisted Individual, nem kevésbé pedig a drumnbass partik és a hitgyülekezetek kimeríthetetlen humorforrást jelentő intéménye előtt.

Avagy jelentés tegnapról, háhá!

Jó, oké, tudom ezeréves.

Imádom ezt a várost.

Tegnap este hosszas vívódás, vacilálás után mégis úgy döntöttem, hogy ha itt élek a föld bolygó szívében, a világ legnagyobb partivárosában, hát kurvára nem fogok otthon ülni péntek este, inkább spórolok a pián és a cigin, de akkoris elmegyek.

hogy most sikerült hazaérnünk.

És ordít a Cockney Thug.

Beaszva jó nehéz embeddelni, egyébként.

ami halálra idegesít.

Iszonyatos kupi van a szobában.

Megromlott a hús a hűtőben, odavan két napi kajám, basszameg.

Ez pénzkiesés. Ma lenne buli. dubstep. Dnb. Rajta vagyok a vendéglistán. Nem megyek ezekszerint.

Megtaláltam az edényeimet. Valaki merő jóindulatból elpakolta őket egy olyan szekrénybe, ahol soha nem kerestem volna.

Szerintem a tegnapi csapatból egyedül én vagyok ébren.

És itt meg kell jegyezzem, hogy fantasztikus-kárörvendő érzés, hogy végre egyszer úgy vagyok másnapos, hogy a legnagyobb problémám (még mielőtt ebbe is belekötne valaki), egyetlen dolgom, hogy le kell menjek a boltba. Még él bennem az élmény, mikor ilyenkor rendszerint be kellett vonszoljam magamat a MOM-ba, avagy a ROSE-ba, rendszerint még párolgott a bőrömből a Panyolai, harmadszori nekifutásra sikerült csak kinyitnom az ajtót és az iMac kijelzőjét használtam tükörnek. Aztán eljött a tíz óra, én pedig válogatott szemétségeket motyogtam magamban, miközben udvariasan kiszolgáltam a betévedő ügyfeleket, akiket meggyőződésem, hogy Isten azért teremtett erre a bolygóra, hogy mások idegeire menjenek, többek között az enyémre is.

Aztán délre elfogyott az internet, én pedig plazmikus masszává (he?) degradálódva sóvárogtam az este nyolcas zárás után.

Nyálas idő van, remélem nem fog esni, este bringázni akarok.

Publikálom, mert megtehetem. Most.

Egy órája próbálom magamat rávenni, hogy felkeljek, de tudtam, hogy ha felkelek, akkor menthetetlenül belezuhanok a másnaposság dohos katlanába (hogy így szétesve mennyire költői vagyok...).

úúúúúdebe vagyok baszav

mezítláb jöttem haza, emberek

Erre mondja az angol, hogy PROPER SHIT, MAN!

Hangerőt fel, kötelező cucc!

For those who are not from the UK: this is drum n bass!

Metallica on the beach.

via Buddyhead

Esik. Rusnya idő van.

Mindenki itthon. Mostmár, a többiek előadásra mentek délelőtt, én meg úgy gondoltam, inkább nem betegszem le, ha nem muszáj, úgyhogy itthon nyalogattam a citromos Lemsip-et, Alexszel voltunk az egész körletben összesen ketten. Apropó, kölcsönkaptam emberünktől a Ronin-t, mivel esik, meg nyámnyiláskodunk, úgyhogy ma filmezős este van.

Meg kell jegyezzem, embertelenül korán van mg az egyetemremenéshez.

Az emberek pedig sorra betegszenek le; Andrew, Katie, Hayley, Alex, az egyik fele sertésinfluenzás, a másik fele fresher's flu-s (nekem az már megvolt). Én pedig becsületesen szedek mindenféle bogyót reggelente és szép csendben félek.

update: ettől függetlenül fáj a torkom és folyik az orrom, tüsszögök.

Jajnemár.

Ha valaki nem akar a következő 21 születésnapomon görcsölni, hog mit vegyen nekem, annak most megspórolom a gondolkodást.

Darryl's Signature frame.

És hogy miért pont ez? Majdénazttudom.

Ki az az ááállat, aki Linux alól olvassa a blogomat?

Megnéztem a statisztikáimat.

Andrew rámutatott az imént arra- két pornó és százötven orrfújás között-, hogy mi is az én problémám jelenleg.

Hogy itt olyannak ismertek meg, amilyen vagyok.

Nem mutattam sem jófejebbnek, sem befogadóbbnak, sem partiarcabbnak, sem szebbnek, jobbnak magamat, mint amilyen vagyok. Engem cinikus, beszóló és egyenes embernek ismertek meg.

Rengeteg ember egyszerűen csak....fél tőlem. Nem baszakszanak.

Én meg végülis jóideje arra törekszem, hogy távol tartsam magamtól az embereket: hát most megkaptam, és hirtelen nem ismertem fel a jelenséget.

Ennyi itt a probléma.

Graeme is ezért ugatott be ma, hogy meg kell tanulnom csapatban játszani, ha ezt a szakmát választom.

..és látszik, kik mennek át a szűrőn, és kik azok, akik kint maradnak, mert én azt akarom, hogy kint maradjanak.

Summa summarum: tulajdonképpen jó irányba tartanak az események.

annak az az elsődleges oka, hogy fáradt vagyok. Mondom.

Esik az eső. Nem szereretek arra ébredni, hogy kopog az eső az ablakomon, mert az azt jelenti, hogy előbb-utóbb ki kell menni a nyálkás-borzasztó időbe és elázni. Fel kell szállni az emberszagú, tömött, párás metróra, rálépnek a lábamra, ami baj, mert egyébknt is átázott már a cipőm, és a nyomás hatására kicsit mégvizesebb lesz a zoknim.

Lássuk, mit is hagytunk ki...

Tegnap végül előkerült egy másik rác is, bár nem ő a mellettem lévő állat tulajdonosa, őt továbbra is körözöm. Ma mennem kell a half-pipe-ba gyro-t venni, emberünk pedig gumit rendelt, ha ma megérkezik, jön velem. A terv pedig az, hogy a hétvégén kimegyünk South Bank-re, vagy ha esik, akkor a Golborne Rd-i bay66-be. Hú, mekkora borulások lesznek, dzsízösz! Mindenesetre bizakodom.

Andrew sertésinfluenzás. Ezt ugyan nem orvos mondta neki, hanem az NHS swineflu hotline, úgyhogy most kranténban van a szobájában, ha öt napon belül nem gyógyul, akkor kell kapjon Tamiflu-t. A vásárlást valószínűleg mi fogjuk intézni neki, és azthiszem, mivel nem mozdulhat ki a szobából, szórakoztatnunk is nekünk kell majd, igen,  URL.

Hú, de rossz esőre kelni, juj.

Egy blokktárs gépén találtam, és rájöttem, mennyire iszonyat régen hallgattam Nirvana-t..

...utoljára azthiszem általános iskolában.

Pörkölt már más  idegeit cincálja, de jól érzi magát.

Köszönjük Berciéknek a gondoskodást és a rengeteg paprika-sprayt.