...avagy Önök nem kérték.

Szót kell ejtenem a mostanában feltörekvő későtizenéves emo/screamo/trancecore (na ez már magában egy buzinagy ROFL) színtérről, ami nemtudom, egyáltalán miért kapott nemhogy nyilvánosságot, de létjogosultságot ezen a bolygón, egyes szkeptikusok ezt Isten nemlétének bizonyítékaként is felfoghatnák. Depláne az alábbi videót, amin, mikor először láttam, és olvastam mellé a Buddyhead- na, ők talán még nálam is nagyobb arcok- elemzését, percekig fetrengtem a földön, és nem hittem el, amit látok.

Habár meg kell jegyezzem, hogy közel sem megy úgy, ahogyan szeretném, BMX-ezni: kurvajó.

...a helyszínről. Egy héten átlagosan egyszer van kedvem is írni, úgyhogy most kaptok az arcotokba.

ezen a képen található. Check it carefully.

btw. ezen a képen ma vagy fél órát röhögtem. Sajátos humorom van, igen.

Másegyebet nemtudok elmondani. Kérem kaccsolja ki.

Igeeeeeeeeen, összeszedtem életem első igazánangol megfázását.

Annyira rosszul nem vagyok, folyik az orrom, bedugult a fülem és az eröltetett alvástól úgy bedagadtak a szemeim, hogy úgy nézek ki, mint egy másnapos koreai. Sokkal inkább idegesít, hogy ágyban kell feküdnöm, nem csinálhatom azt, amit akarok, nem mehetek biciklizni, nem mehetek csavarogni, még egy rohadt kör biliárdra se mehetek le, mert össze-vissza fertőzöm a többieket ( meg mert a harmadik lövés után bealszom). Vicces egyébként, hogy azon pampogok, hogy miért nem állatkodhatom, miközben azon gondolkodom vagy fél órája, hogyan jussak le a boltba úgy, hogy minél kevesebb emberrel kelljen találkoznom.

Gyűlölök beteg lenni, ááááárggggh.

Trabant, kérlek *homlokát dörzsöli*.

Hogy ne csak nyavajgás legyen mindig, hanem legalább úgy tűnjön, mintha lenne is a fejmben valami, meg mondjuk mintha lenne értelme, hogy iskolába járok, lesznek itt ilyen zenei témájú gondolatok is, amik érnek már egy ideje. Majd igyekszem a szokásosnál kicsit kevesebbet anyázni, és többet okfejteni.

Coming soon.

-eztmostcsakazérthogybeelőzzemRobinMillart-

attól a kijelentéstől, hogy kiskoromban toporzékoltam volna.

Náthaszerű tüneteim alapján némi matematikai tálentum felhazsnálásával meggyőztem magamat arról, hogy ha ma nem megyek bringázni, akkor majd holnap mehetek, mert meggyógyulok.

Lássuk, mi történik, ha elkezdek unatkozni. 'Fotókkal'.

Ma megint elmentem beiratkozni, és sikerült is, képzeljétek. Elméletileg. Bár tény, hogy gyanúsan egyszerűen ment.

Ha érdekel miért vagy a kanapén:hazajöttél, teleraktál egy poharat jéggel, beraktad és felolvasztottad a mikróban mert "vizet akarsz" aztan leestel a lepcson miközben azt mondtad "te nem ismersz engem" majd odakusztal a kanapehoz.

Múlt éjjel, bash.hu-ivadék, forgassátok szeretettel, popcornnal, diétás kólával, de vigyázzatok, röhögés közben ne menjen az orrotokba a szénsav.

Ja igen, Goodnight New York, remain trustworthy and open-minded. Wear a condom.

Na hát, na hát, az volt, hogy ma kellett ugye beiratkoznunk. Elindultam szépen a többiekkel, ültünk több, mint négy órát a mindenféle beavató előadásokon, majd amikor rám került a sor a további egyórás sorbanállás (-ülés) után, akkor kiderült, hogy ööö, igen, szóval bennevagyok a rendszerben, de kurvára nem tudnak becsekkoltatni, valamiért nem engedi a rendszer. Gyere vissza holnap!

Tegnap este elindultam biciklizni, mert úgy volt, hogy Alex lelép, Luke-ot pedig dél óta nem is láttam, úgyhogy időm éppen volt. Aztán kifele menet persze belefutottam Luke-ba és Andrew-ba, úgyhogy gyorsan le is nyomtam egy cider-t (!!!!!), kellett is egy kis lélekerősítő.

Ezzel a rémesen elcsépelt passzussal kezdenm a nagymonológot, mely természetesen üdvrivalgásba és vinnyogásba fog fulladni, témája, hogy ma reggel- jó, oké, délben- végre a lábaim közé kaptam az új bringámat.

Elöljáróban pedig tekintsük meg az A ábrát, mely bemutatja, mi történik, ha az ember egyszerre vedel és bringázik, azaz csak akkor idd magad a föld alá és menj pedálozni, ha a világ egyik legjobb rájdere vagy.

Megérkezésem óta ez lesz az első nyugodt estém, ha minden igaz, ugyanis mindannyian hullafáradtak vagyunk, a srácoknak már pénzük sem nagyon van, mert várnak a diákhitelükre, ráadásul kiderült, hogy a mára tervezett buli guestlist-es, szóval az kimarad, majd holnap megyünk valamerre.

Ha kinézek az ablakon, valami nagyon szépet látok. A patetikus nem jó szó rá, mert az rezignált, a melankólikusról nem is beszélve, szóval egyszerűen csak... megnyugtató. Teszem hozzá, valami ismeretlen nyugalom. Egész héten rajtam van, de azthiszem ez az ablakban a leghangsúlyosabb.

Pedig nem zöld mezőket látok, hanem autópályát, egy emelődarut valami toronyház felett, egy áruszállítóautót, meg néhány, kissé viharvert háztetőt.

És mégis úgy érzem magamat, mint Dave Gahan az Enjoy the Silence klippjében (amiből nagyon szerettem volna az eredetit bepostolni ide, de a Depeche Mode szemétláda ügynökei ráléptek a Youtube kukijára, úgyhogy link az eredetihez, mert embeddelni nemlehet, hogy kotorja seggbe őket egy talicska aprómajom.

EZ ITT A MAI ZENE

-most nem igazán sikerült leírnom, mit is akarok ezzel mondani, de ez van.-

(a szám egyébként klasszik, lehet rá bőgni bátran)

Szóval a nehezítés az az itteniek megértésében, hogy mindenki máshogy beszél.

de tényleg a reggel nyolc órás ébredés pillanatától egész egyszerűen el van baszva.

A tegnapi hát, izé, szóval az angol szó erre az lenne, hogy weird buli után ma reggel nyolckor felébredtem, hogy na, tízre megyünk beiratkozni.

 Na, hát ma fogtuk magunkat délután és elmentünk Camden-be, egészen pontosan a híres-neves Camden Market-et céloztuk meg, hogy Andrew tudjon magának venni mindenféle hülyeséget (és vett is).

...és Camden gyakorlatilag ugyanolyan, mint '79-ben.

 Hú, hú, hú, nagyon furcsa dolog történt az előbb!

De ehhez előbb el kell magyaráznom, miért különleges is ez a pár perces esemény, úgyhogy mesélek kicsit a zenehallgatási szokásaimról.

Tegnap egésznap szakadt az eső, mindenki halálra unta magát egész délután, kivéve Luke-ot, aki este hétig nem is nagyon ébredt fel. Nyolc óra magasságában aztán megelégeltük a punnyadást és vakmerően nekivágtunk a felhőszakadásnak, hogy hősies harcok árán elvergődjünk a nagyjából kétszáz méterre lévő pub-ig.

Bementem ma Ealing-be, egyrészt körülnézni, másrészt az Ouch!-ba, megbeszélni, hogy akkor hogyan, ésdefőleg mennyiért tetoválunk.

...szóval a bringaügy megoldódni látszik. A WTP impotenciája miatt a Verde vette át ugye a toplista első helyét, azaz ez itt, hogy

Peg-ek mindenképpen kellenek ugye (fehér Eclat pár, kurvajól fog ám kinézni, na csak figyeljetek), szóval az első fék majd akkor lesz rá felapplikálva, ha majd lesz munkám, also known as pénzem.

(Vicces ugye, hogy mindeközben lazacot zabálok, nemde?)

A mai buli nálam jó korán véget ér, kicsit lefáradtam a folyamatos hogyisvanezangolul-jellegű koncentrálástól. Holnap megpróbálom kimozdítani a srácokat kicsit, leginkább a városba, de legalábbis Ealing kicsit középpontibb részébe. Meglátjuk, mi lesz belőle, bár Alex (jobbraszomszéd) Technics-párja már két napja a középponti gyülekezőhely, jó, azért nem rossz cucc az, de könyörgöm, itt élünk a világ közepén, menjünk már ki a rohadt kollégiumból, legalább egy estére. A Technics párt, meg a dubplate-eket meg majd nézegetem, ha akarom (akarom).

A mai mérleg öt sör és valami szénsavas-édes-kisséalkoholos-rózsaszín cucc, amit a folyosóvégi nagyonangol kövér csaj hozott, és nem olyan rossz.

És nem vagyok részeg (detényleg).

Mer' nehogymá' a sörről szóljon (DE!)

Cinna-Egyesült Királyság: 1-1.

-Tudom, tudom, ennek a postnak semmi értelme megint, csak ollllyan jól esik nézegetni a saját alkotásaimat. No, nem mintha ezzel menne el az időm nagyrésze.-

Valaki fekszik az ajtóm előtt.

Elfáradt.

...nem, mégsem segítek, had' aludjon.

Most ide hirtelen azt akartam írni, amit Szellő István mondott anno az Augusztus huszadikai tűzijáték és a vihar kapcsolatáról: ha lesz, nem lesz, ha nem lesz, lesz!

De ez most ebben a következő témában még a szokásosnál is extrémebb képzavar lenne, szóval felejtsük el.

Azért azt mindenképpen el kell mondanom, hogy az utóbbi mondjuk két évben a legjobb ötletem az volt, hogy vettem füldugót, mert megmentette az életemet. Najó, legalábbis az éjszakámat.